Szerintetek mi lenne a helyes?

15 éves vagyok, és igen tudom, hogy még nagyon fiatal..de ez van..Majdnem egy évvel ezelőtt volt egy barátom, akivel nagyon szerettük egymás..többször csókolóztunk,de semmi több.Aztán kiderült, hogy Ausztráliba mennek, mert az apját oda helyezték egy egy bizonyos időre..ő sem akart menni, de képtelen volt, mivel ő is 15 éves volt. Én pedig elengedtem..de utána hónapokig szenvedtem, sírtam, és szinte a depresszió szélén álltam, mindennap hívtuk egymást..de, rá 4 hónap múlva, megismertem egy másik fiút..akivel először csak barátok voltunk, jókat nevettünk együtt..aztán már 2 hónapja mindennap találkoztunk nevetgéltünk, kajáltunk..meg minden. aztán tegnapelőtt felhívott este a barátom,hogy hétfőn hazajönnek végleg, mert ismét itt kell dolgoznia az apjának..és én ennek nagyon örültem...de valahogy már nem azt érzetem amit eddig..egyből mentem elújságolni Dávidnak, mert így hívják a haverom. És amikor találkoztunk..azt mondta mondani akar valamit..:O..mondom mondjad..és így az utca közepén..a nagy hangzavarba megcsókolt..(..) Abban a pillanatban megszűnt minden zaj, és annyira jó volt, ahogy éreztem..csodálatos. azt mondta szeret..én pedig annyit mondtam majd este hívlak..

naa.most mit csináljak, hétfőn jön haza Krisztián..akit még mindig szeretek, és örülök neki..de itt van még Dávid, aki elképesztő ember..és a csóka, és a vallomása..

Nem tudom, mit tegyek anyámnak mondtam, de nem foglalkozott velem..:/ bocsi, h hosszú lett..