Nem tudom tényleg akarok-e vele családot?

Az én történetem nem egyszerű, igazából már vagy 10-en x éve jelen van a mostani párom az életembe. Sokáig én hülyítettem, de fiatal lány voltam és nem érdekelt semmi. Meg haragudott és eltűnt, aztán olyan 21 éves koromban újra felbukkant. Akkor már jártunk de nagyon komolytalan voltam és cseppet sem erkölcsös. El ítélhető vagyok, lehet rám mindent mondani. Sok csúnya dolgot megtettem vele a háta mögött. Nem tudott a dolgokról, de később volt ami kiderült. Így nem is voltunk sokáig együtt, kb 1 év után elhagytam és más férfiakkal ismerkedtem. Újra jött, udvarolt, stb. Kibékültünk, aztán 2 évre rá ő csapott engem a földhöz mikor már mindennél jobban szerettem, nyilván az első időszakokban egyáltalán nem éreztem iránta semmit. Közölte velem, hogy megcsalt és köze volt egy lányhoz, de már vége van és helyre szeretné hozni. Nem Természetesen bennem egy világ dőlt össze, padlóra tett a dolog. Megzuhantam, elhagytam. Hát persze fiúknál vigasztalódtam, sajnálom nagyon de fiatalon abszolút nem voltam jó kislány sőt. Ez a srác mégis akart engem, hívott és keresett. Bántotta a dolog, nem tudta miért bántott meg, fogalma sem volt hogyan érdekelhette más lány. Külön voltunk egy ideig, de újra összejöttem vele. Azóta évek teltek el, teljesen megnyugodtam. Nem csaltam meg azóta, tényleg rendes nő lett belőlem. Már nincsenek más férfiak az életemben, nem is érdekelnek. Össze költözünk, a párom rengeteget dolgozik, értem. Nem jár sehova, biztosan nem nőzik. Nem fordult azóta elő ez biztos. Mégis bennem van a kétely, pedig én sokkal rosszabb dolgokat tettem meg vele és ő csak egy két enyhe dologról tud. Valahol hiszek a karmában. Szeretem őt, jó apa lenne. Ért mindenhez, igazi férfi. Viszont elgondolkodtató, hogy ha már egyszer megcsalt szülővé válnék - e vele. Vállalnék - e közös gyereket. Nyugodt életünk van, és a fiatalság - bolondság. Tudom, hogy rengetegen ítélkezni fognak felettem, nyugodtan. Viszont ha lehet ettől eltekintve adjatok tanácsot.