Meg fog halni a kutyusom 14 év után és nem tudom mennyi támogatást "várhatok el" a páromtól akivel 3 éve vagyok együtt?

Roppant hülye kérdés, már ne is haragudj, látszik, hogy az első veszteség megélése!

Van, akinek teher a pátyolgatás, másnak kapaszkodó, lehet, hogy ő elsőre nem tudja felmérni, hogy mire van szükséged, és az is biztos, hogy te sem tudod, hogy mivel segítene. Úszni kell az árral!

Teljesen normális, hogy igényed van a párod támogatására. Beszéljetek róla, hogy neked mire van szükséged, mi esne jól és a párod miben tud melletted lenni -szem előtt tartva a leírt nehézségeket. Pl. ha neked az könnyebbség hogy mellette vagy, és mondjuk hétvégén megoldható hogy ő napközben alszik, te pedig nála vagy, mert megnyugtat az hogy közel van, akár működhet. Lehet érdemes ezt a kutyus elaltatása előtt megbeszélni a pároddal, mert most még talán kicsit tisztább fejjel tudsz gondolkodni, mert annyira még nem öntött el a gyász.

Sok erőt kívánok neked!

Szerintem a fajdalmad ugysem utana rogton tor rad. Altalaban ugy volt, hogy elotte volt szornyen rossz. Mikor megtortent, utana nagy csend, beke lett, a tobbi csaladtagban is. A banat hullamokban jott kesobb. A siras volt a legjobb orvossag, es egyedul, mert a masik osztonosen vigasztalni akart.

Szerintem a banat megelese es a figyelemelterelo dolgok felvaltva segitenek.

Nagyon sajnalom. De a kutyadnak mar megvaltas lett. Es mivel szep kort megert, szerintem a fajdalomban mindig megnyugvas, hogy neki kerek, egesz elete volt.

Érezni fogod, hogy számíthatsz-e a párodra, vagy sem.

Sajnos a gyászt nem fogja tudja enyhíteni, de könnyebbséget jelenthet, ha érzed, hogy melletted van.

Nem úgy, mint az én exem. Az egyik szerettem kórházban feküdt, és valahol sejtettük, hogy többé már nem fog meggyógyulni. Erre drágalátos exem ahelyett, hogy ott lett volna nekem, megoszthattam volna vele az érzéseimet, erőltette, hogy szexeljünk, mert hát ő egész héten dolgozik, és nem élünk együtt, ezért hétvégén neki mindenképp JÁR. Sőt, tudjam magam elengedni, hát mit képzelek, hogy nem élvezem igazán az együttlétet még akkor sem, ha megengedem... (Felmerülhet a kérdés, hogy miért engedtem meg: mert addig úgysem hagyott békén.)

Ha a párod normális, akkor ilyenkor a háttérbe szorítja a saját igényeit, és a te érzéseiddel foglalkozik. Ha pedig mégsem szeretnél róla beszélni, hanem inkább egyedül szeretnél maradni, azt is meg kell értenie.

De rendes! Amikor az én háziállatom halt meg akkor az akkori párom közölte hogy keressem ha már jól vagyok... kvázi magamra hagyott.

A kutyuskáért őszinte részvétem, de gondolj arra, hogy nem végleges a búcsú! Olyan, hogy mennyország nem létezik a szeretteink nélkül. :)