Úgy érzem hogy a párom csak még jobban lehúz engem mit tegyek?

A döntés a tiéd.

Szenvedsz még és benne maradsz egy kilátástalan helyzetben/kapcsolatban és vársz és vársz ki tudja meddig , hátha javul a helyzet...

De így eltelhetnek hetek, hónapok évek is az életedből.

ha 60 éves elmúltál akkor azt mondanám, hogy várj de ha nem....

Nem lesz jobb akkor sem ha kigyógyulsz. Nekem is ilyen volt a párom + ő is pánikbeteg. Aztán nekem sikerült kigyógyulnom. Na, utána még rosszabb lett, mert neki nem tetszett hogy én ilyen jól vagyok és felszabadultam. Ezerrel próbált visszahúzni. Búcsút vettem tőle, pedig szerettem, de a mentális egészségemet nem áldozom fel más hülyeségnek az oltárán.

Sajnálom amúgy, de ne aggódj, van kiút. Én kineziológus segítségével intettem búcsút a másfél éven át tartó non-stop pániknak.

Neked is nehéz, neki is nehéz. És mivel mindkettőtöknek az, sokkal nehezebb a másik bajaira koncentrálnotok, türelmesnek és segítőkésznek maradnotok. Ahogy benned sincs most meg az elég erő ahhoz, hogy segíts megoldani a mentális problémáit, úgy neki sem megy megoldani a tiedet. Talán a legerősebb pillanataitokban sem tudnátok segíteni a másikon, mert lehet az eszközeitek is hiányoznak. A sikertelen próbálkozások pedig frusztrálhatják, lehúzhatják őt is, ahogy téged is lehúz, hogy ő "idegbeteg", és nem tud "normális lenni és segíteni".

Szerintem külső segítséggel kellene próbálkoznotok, akár szakember személyében, akár csak öngyógyító praktikák kipróbálásával, de a lényeg, hogy ne egymástól várjátok a gyógyítást, mert az most nem megy nektek egyik irányban sem. Próbáljátok azt megadni egymásnak, és elvárni egymástól, ami megy. Beszélgetést, puszit, ölelgetést, szeretetet a magatok nyelvén, közös programot, de ne azt, hogy képzetlenül megoldjon olyan lelki gondokat, ami még pszichológusnál is csak kemény munkával menne.

Ez kölcsönösen mindkettőtökre vonatkozik, nyilván ha megfogadnád ezt a tanácsot, akkor az első az legyen, hogy tolmácsolod felé ezt az elméletet, lehetőleg minél inkább objektíven.

Ha nagyon nem megy, akkor pedig szakítsatok. Az sem fogja önmagában megoldani a problémádat, utána ugyanúgy kezelned kell a pánikbetegségedet, szóval szerintem jobban jársz, ha először megpróbálod a szakítás előtt kezelni, de - én ezt kívülállóként nem tudhatom, - azt érzed, hogy fellélegeznél, és könnyebb lenne folytatni a munkát, ha nem lenne melletted, akkor szakítani kell.

Akkor itt a vége.

Majd lesz ami lesz.

10 évvel később....basszus az életemnek vége...mi a fassszért maradtam vele....most már ennyi idő után a kutyának sem fogok kelleni

felmegyek a gyakorikerdesek.hu-ra háátha írnak valamit....basszus megszűnt az oldal....waaaaaaaaaaaaa