Tényleg mindenben támogatni kell a párunkat?

Én első körben leülnék vele beszélni, hátha ki tudtok alakítani egy újfajta rendszertm

Azt gondolom, hogy biztos van, akinél fontosabb, hogy a férje gazdag és sikeres legyen, mint az, hogy minőségi időt töltsenek egymàs mellett, ha te nem ilyen férfit keresel, ő pedig nem tud kompromisszumot kötni, akkor lehet, hogy jobb, ha külön utakon folytatjátok tovább.

A pasid már elvette feleségül a pénzt. Az anyagi javak ilyen mértékü hajszolása, az ilyen szintű eladósodás mind a te károdra megy. Te ennek csak a hátrányait èrzed.

Vele vagy pár évig, végig szenveded az egészet, folyamatos stresszben és feszültségben. Mert ez azzal jár. Pár év utàn talál egy másik nőt aki beleül a készbe, amit te szenvedtèl vègig, te pedig mehetsz üres kézzel.

Gondol9m az egész az ő nevén van, ha szètmentek akkor neked ebből semmi nem marad.

Én az ilyen pasitól rövid úton megvàlnèk és nèznèk plyat akinek nem istene a pénz, csak egy eszköz arra hogy boldogan èljen.

szerintem elég egyértelmű a helyzet.

kényszerhelyzet vagy hosszú távú "befektetés" (pl. munka melletti tanulás) esetén az ember kibír és beáldoz néhány évet. az egész életemet viszont biztos, hogy nem áldoznám be. itt az a fordulópont, ahol világossá vált, hogy a munka, az anyagi javak és a magánélet az ő listáján egészen máshol foglalnak helyet, mint nálad.

Beszéljétek át a közös céljaitokat. Ha évek óta együtt vagytok, akkor épp itt az ideje, hogy szóba kerüljön ki hogyan képzeli el a jövőjét, abban a másiknak milyen és mennyi része van, szeretnétek-e, és mikor családot alapítani, stb.

Ha jól értem hamarosan összeköltöznétek abba a lakásba, amit 100%-ban ő vett. Ilyen módon az is lehet, hogy (ha nem is jogilag), de ő a lakásprojektet is közös célnak érzi, hiszen a nyugodtabb közös életetekhez járul hozzá, a kapcsolatotok az összeköltözés által fejlődhet.

A lakás után miért szeretne családi házat is venni? A veled alapított (leendő) családotoknak?

Szerintem nem a tervekkel van baj, egyáltalán nem tűnnek irracionálisnak (különösen a dolgozószoba ötlete, nem értem az miért zavar téged, szerintem még külön jó is, ha a munka elválasztódik kicsit a magánéletetektől a közös lakásban, amire úgy érzem esetetekben nagy szükség van), hanem azzal, hogy te valamiért nem tudsz bízni abban, hogy ezek mögött a célok mögött a párodban a minél jobb közös élet motivációja áll. Gondolkozz el, hogy miért lehet ez, és beszélgess róla a pároddal is.

Nem kell visszahúznod, de jelezned kell, hogy hiába szereted, és vagy biztos támasza, szükséged van rá neked is és a kapcsolatotoknak is, hogy azzal is törődjön. Ez nem pénzt hoz, de ugyanúgy csak akkor fog jól működni, ha ápoljátok, törődtök vele, menedzselitek.

Ilyen emberrel nem lehet jövőt építeni.

Az ilyennek nem feleség kell hanem alkalmi plàzapicsàk, fizetett krvàk, akik lerendezik az igényeit.

Feleség, gyerek, család az mind tizedrangú lesz a pènz mellett.

Én marhaságnak tartom ezt a mindenben támogatni kell a párunkat című dolgot. Mindenben támogatni kell, ami rád abszolút nincs kihatással. Minden mást, ami kihatással van rád, mérlegelni kell, támogatni akarod-, és tudod-e, illetve, ha áldozatot kell hozni, akkor az az áldozat megéri-e, illetve mennyi áldozatot vagy hajlandó meghozni.

Én biztosan nem építenék egy olyan emberre, aki nem fektet energiát a kapcsolatunkba, mert csak az anyagi javakat hajszolja, és én örök második vagyok. Ti valami egészen mást gondoltok a világról, másra vágytok. Egyikőtök sem lesz ettől jobb vagy rosszabb, de nem vagytok egymáshoz valók.

Szerintem is le kell ülni komolyan beszélni erről. Ha együtt terveztek a jövőt illetoen, akkor bizony az ilyen mértékű pénzügyi kiadásoknak közös döntésnek kell lenniük.

Tehát, el kell mondani a véleményedet. Nem csak a pénzt illetoen, de át kéne beszélnek, mit vártok a jövőtől, hogy képzelitek a mindennapokat az elkovetkezo pár évben. Mert az oké hogy szeretitek egymást, 3 év van mogottetek, de lehet teljesen más céljaitok vannak.

Igenis mond el neki, hogy te nem úgy képzeled el a jövőt, hogy mindig munka van, és se nyaralás, se semmi.

Mikor mi osszekoltoztunk a férjemmel, o vállalkozó volt, szintén az volt, hogy hiába volt este 9, meg mindig telefonált, ügyintézett, jóformán csak vacsorakor beszéltünk, de akkor is volt, hogy közben csörgött a telefon. Persze hogy rosszul éreztem magam, mert előtte heti egyszer találkoztunk a nagy távolság miatt, plusz naponta beszéltünk telefonon, és úgy éreztem, osszekoltozes előtt több időt szánunk egymásra, ráadásul én vittem a háztartást, mert ő épp belerazodott a munkába az új helyen.

Szóltam is a páromnak, hogy én nem így képzelem a mindennapokat, hogy így nem vagyok boldog, atbeszeltuk, mi hiányzik, mit tudnánk tenni, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Szerencsére a férjem megerto és neki is érdeke volt, hogy jól érezzük magunkat együtt, találtunk is közös megoldást.

Kérdező, szerintem itt elválnak az útjaitok.

Tudom, mit beszélek, legjobb barátnőm átélt a férje mellett dolgokat. Még a pénz hajszolása (a nem nyaralás, még nászútra sem mentek, egy hétvégére sem, mert az üzletet nem lehet ott hagyni), ez volt még a kisebb baj.

A nagyobb baj akkor jött, amikor elkezdett mindenükre (lakás, iroda, üzlethelyiség) jelzálogot tetetni, mert kellett az újabb pár tíz milla az újabb bomba üzlethez.

A vicces az (lenne, ha lenne kedvünk röhögni rajta), hogy bár kifelé ők jómódúak, de bevallottan soha nem érezte anyagi biztonságban magát/magukat, és soha nem élt ténylegesen olyan életnívón, mint ahogyan egy hozzá hasonló kaliberű férfi mellett élhetett volna.

Gondold át, nehogy megbánd.