Hogyan legyek higgadt a barátommal, hogyha lesz egy fogműtétem és egy petefészek ciszta műtétem?

Állíts fel magadnak egy korlátot, hogy mennyit beszélsz ezekről az állandó fájdalmakról. Pl mondjuk a beszélgetés idejének egyik felében beszélsz erről, panaszkodsz, a másikban meg beszélhettek filmekről, időjárásról, akármiről.

Igenis elvárható, hogy a másik támogasson ilyen helyzetben, de az is igaz, hogy bele lehet fáradni egy bizonyos idő után.

Ha nem egy zigóta értelmi színvonalán van a párod, akkor megérti, felfogja, elfogadja a helyzetet és amennyire tud, támogat.

Ha meg hisztizni fog a szexhiány és a panaszkodásod miatt, akkor legalább hamar kiderül, hogy nem miattad, hanem csak a puncid miatt volt veled.

Érthető, hogy panaszkodsz, ezek fájdalmas dolgok.

Az, hogy nincs szex, hogy megviselt vagy, hogy panaszkodsz az állapotod miatt, azt párodnak el kell fogadnia és tolerálnia.

Ha viszont a saját testi-lelki rossz állapotod miatt pofozógépnek használod a párodat, és úgy gondolod, hogy minden hisztidre, dühkitörésedre mentség az, hogy fájdalmaid vannak, műteni fognak, akkor viszont azt mondom: nem, nem mentség. És ha emiatt lesz elege belőled a párodnak, és otthagy, akkor teljesen megértem.

Te tudod, mi folyik nálatok otthon, melyikőtök hogyan viselkedik ebben a nehéz helyzetben. Bizonyos fokú türelmetlenség, ingerültség elfogadható, tolerálható, de van az a határ, amire nem mentség sem a fájdalom, sem a műtétektől való szorongás.

Tudatositsd magadban,hogy nem a barátod tehet róla

Tehát ne őrá haragudj ezért; sőt, senkire, sőt , senkin nem illik ezt kitölteni, megbosszulni, pláne nem azon akit elvileg a legjobban szeretsz; mert te választottál magad mellé társnak az életedben.

Nekem mindkettő volt már, fogeltávolítás többször is. A fájdalom rossz, de el lehet várni a párodtól, hogy megértse hogy most emiatt nincs szex. Panaszkodni meg nem iugazén tudom, hogy miről. Legalábbis én nem jelentettem be minden adandó alkalommal, hogy "igen, még most is fáj". Ha izgulsz a műtét miatt az megint más, egy jó partner ilyenkor megnyugtat.

Őszintén nekem nem rémlik semmiféle negatív hatás a párkapcsolatomra.

Kár ezen keseregni, egészen biztos, hogy 40 évesen már nem ő lesz a pasid.

Amúgy meg ha felmerült benned a kérdést, inkább hagyd el most, mint hogy ő tegye meg hamarabb.

Ha emiatt elhagy akkor örülj neki, hogy most derült ki és nem házasság meg gyerek után.

Ne panaszkodj feleslegesen mert attól neked is rosszabb lesz (de ha fáj ne is halgasd el).

Jobbulást!