30 felett mennyit várnál az eljegyzésre?

Az a gond, hogy te olyan dolgot vársz, ami nincs. Egy ilyen "feleség-vagyok-érzést". Azt hiszed, hogy az esküvő után minden nap úgy kelsz és fekszel, hogy ad valamilyen plusz érzést. De nincs ilyen, nem fogsz érezni ilyet. Örülhetsz neki, mosolyoghatsz, ha eszedbe jut, de nem egy tudati másállapot, mint mondjuk a terhesség, ahol álmodban is tudatában vagy a mocorgó babának és a nagy pocaknak.

Nem is tudom, hogy magyarázzam el azt, ami nincs.

Viszont azt látom azokon az ismerősökön, akik átmennek azon, mint te, hogy 2 évvel az esküvő után romokban a házasságuk. Pont azért, mert feleség akart lenni, és a lánykérés után végképp mindent lenyeltek, nehogy füstbe menjen az esküvő. Jöhetett pofon, megcsalás, mindennapos bunkózás, szexuális fétisek, bármit benyel, csak a férfi le ne lépjen a nagy szent lagzi előtt. Közben egyetlen témája egy éve az esküvő. Másról nem lehet vele beszélni. Senkinek semmi nem jöhet közbe, meghalni is tilos.

Aztán jön "élete legszebb napja", ami amúgy xar. Töri a cipő, foltos lett a ruha, lerobbant a fehér limuzin, Pista bácsi részegen ordít, Manci néni célozgat, hogy biztos terhes, látszik rajta, sokat hízott. A haja szétesik, a smink se olyan. Best of: szerelmes férje aznap is bunkó vele, mindenki előtt.

Egy héttel esküvő után már ott sír a cég mosdójában, hogy nem érez semmit. A készülődés izgalma oda, ürességet érez. Otthon napi szintű a vita. Azt hitte, a feleségével valaki nem beszél így. Egy év múlva csak azért nem válik, mert terhes. Sebaj, elvált mikor a kicsi két éves lett.

Te is erre vàgysz? Úgy siratod azt, hogy az exed nem vett el, mintha minden vágyad az lenne, hogy most elvált nő legyél.

29

De ezt a papír határozza meg? Nem az érzés?

#33: Valószínűleg butának tartanak ők is.

Mit nem értesz azon, ha az exed elvett volna feleségül, az a kapcsolat akkor is véget ér. Ma ugyanúgy nem lennél házas, hanem egy exfeleség.

Azért nem kért meg senki, mert nem volt annyi abban a kapcsolatban. Te ennek ellenére vártad a nagy pilannatot. Ő meg szakított, mert belátta, hogy nem működik.

Te ezt nem érted meg, hogy a lánykéréshez kell egy olyan minőségű kapcsolat, amiről a férfi is elhiszi, hogy örökké tart.

Ezen kívül kell egy olyan férfi, aki akar is házasodni. Teszem azt, aki 10 éven belül vált el, annak többnyire eszébe sincs házasodni. Aki fiatalon akar gyereket, az nagyobb eséllyel.

De ő is csak azzal, akiben meglátja azt a pluszt.

Benned érzik a férfiak ezt a görcsösséget, hogy be akarod fogni, neked csak egy kellék kell az álomesküvődhöz. Erre ugyanúgy nem találsz partnert, ahogy a nők többsége is dobbant, mikor megneszeli, hogy a pasi csak szexelni akar. Holott ő is szeret szexelni, csak azzal, akivel kapcsolatban van.

31, amiről te írsz, azt úgy nevezik lábtörlő...

De ha ott leakadtok " neked csak a papír kell, dehát a papír nem fontos", akkor rajtatok nem lehet segíteni, mert fel se fogjátok mi a különbség egy papír és az eskü között.

Megint más kérdés, hogy államilag ez együtt jár.

Ugyanakkor olyanok is vannak, akik csak egyházi esküvőt tartanak...

Najó, kérlek fogadjátok el hogy igenis vannak olyan emberek, akiknek még számít a házasság!

Így érzi úgy, hogy igazán szeretve van és hogy teljes az elköteleződés az irányába!

Két ember hivatalosan és (aki akarja) isten előtt összekötik az életüket.

Elfogadom valakinek ez nem fontos, de nekem személyszerint az, és én nem tudnék élettarsként vagy baratnőkent huzamosabb ideig élni. Olyan érzés lenne, mintha csak félig akarnának... Mintha nem lenne egy hatalmas szerelem, mintha csak az életem egy kis megállója lenne.

Kérdező, ha összejössz valakivel mindenképpen mond el, te mit szeretnél. Hallgasd meg, ő mit szeretne. És csak akkor tervezz vele, ha ő is ugyanazt szeretné. Nyilván így se biztos hogy sikerül, lehet nem illetek össze, vagy mégse lesz egy nagy hatalmas szerelem... De ha minden ok, akkor érthetetlen miért nem akar elvenni.

Ha neki ez csak egy papír, de neked ennyire fontos, akkor megtehetné a kedvedért. Végülis, neki mindegy.

Ha meg egyáltalán nincs benne hajlandóság, szerintem hagyd. Nekem borzasztó furcsa az, hogy ha valakit szeretünk, a társunk jóban - rosszban, miért nem akarjuk elvenni?! Hitegetni éveken keresztül, hogy minden rendben van, de mégse akarjuk teljesen összekötni vele az életünket? Furcsa.

Én házas vagyok, 5 éve. Amikor találkoztunk, és elkezdett valami elindulni bennünk, összejöttünk. Nem volt hivatalos tárgyalás, hogy na nekem csak házasságal megy minden, de beszéltünk róla. Neki is fontos. Mondom ok, ennyi haladtunk tovább. 1 év után jegyzett el, a születésnapomon :)

Rá egy évre házasodtunk össze, amúgy megismerkedésünk után 3.hónapra rá össze is költöztünk. Nem vagyunk már gyerekek, én 30 vagyok, ő 32.

Mindkettőnknek volt már komoly kapcsolata, engem az előző kapcsolatomban el is jegyeztek, de nem akartam az esküvőt mert valahogy ott nem éreztem úgy...

Hasonlóan járt a párom is.

Most 5 eve vagyunk házasok, és 6 éve vagyunk együtt. A gyerek meg, hát vagy lesz vagy nem. Nem ragaszkodunk hozzá, majd valahogy alakul. Mi nagyon jól megvagyunk ketten is.