Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is van így? Úgy érzem megőrülök az itthoni társas magánytól.
Igen. Én is besokalltam. Nálunk legalább nagy a ház és el lehet vonulni. De épp valamelyik nap gondolkoztam, milyen jó lenne énekelni. De a férjem nem szereti az olyan dalokat, amik nekem tetszenek, a lányom meg rám szól, mert nem hallja tőlem a mesét vagy zavarom a játszásban vagy mert ő akar énekelni. És nem is éneklek túl tökéletesen, szóval én csak úgy magamnak szeretnék vagy max. a gyerekkel. Van egy lemezjátszóm, azon is úgy hallgatnék órákon át régi bakelit lemezeket, de a lányom hisztizik, hogy ne azt hallgassam és mesét akar nézni vagy nem tud tőle játszani. Olvasni el tudok vonulni, de elég válogatós lettem, nehezen találok olyan könyvet, ami leköt. Nem érzem jól magam a házasságomban, nem tudunk szétmenni, de így nem tudok ismerkedni. Szex az semmi.
A gyerekemmel nem tudok jól foglalkozni. Ő szerepjátékozni akar, amitől megőrülök, főleg amikor diktálja, hogy mit kell mondanom. Ha én kezdeményezek játékot, amit talán én is tudnék élvezni, akkor hiszti. Szeretek neki mesét, meseregényt olvasni, de csak este elalvás előtt szereti, nap közben megint csak hiszti.
Azt érzem, boldogabb lennék elváltan, lenne néhány nap, amikor senki nincs körülöttem, aztán nálam lenne a lányom néhány napig. Lehet, hogy csak öregszem és egyre rigolyásabb vagyok. Nem találom a helyemet sehol. Se a munkahelyen, se otthon, se anyaként, se feleségként, se a munkakörömben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!