Hogyan küzdötök le magatokban azzal,hogy máshoz hasonlítjátok a külsőtök,belsőtök és kevésnek érzitek magatokat? Vannak praktikáitok amivel kikeveredtek ebből az önmérgező spirálból? 24/L

Elég durva problémáim vannak az alacsony önértékeléssel és önbizalomhiánnyal, emiatt mindig azt érzem, hogy nem lehetek jó a másiknak, biztosan talál mást, nem kellek neki, úgyse érdeklem stb. Ha valaki felkelti az érdeklődésem, és ne adj isten elkezdek iránta érzelmeket táplálni, abban a pillanatban elkezdek görcsösen ragaszkodni hozzá, mert rögtön attól félek, hogy lapátra tesz - aminek persze idővel tényleg az a vége, hogy lapátra is tesz, mert ezt épeszű ember nem tudja elviselni.

Én terápiára járok, hogy ezen javítsak, illetve egyelőre jegelem az ismerkedést addig, míg nem tudok ezen változtatni, mert iszonyúan megszenvedek minden kudarcot így. Nincsenek sajnos praktikáim, de ha valakinek vannak, ne tartsa magában! :D

2-es vagyok, Petersont én is nagyon szeretem (nő létemre), nagyon okos a pali. Olvasok én is sok önismereti könyvet, illetve dolgozok magamon.

Szerintem az a legfontosabb, hogy érezze az ember jól magát a bőrében, legyen egy hobbija, értékes barátai, és akkor a párkapcsolat nem központi szerepet tölt be, hanem csak egy plusz, ami még jobbá teszi az egyébként is élvezhető életet. Én ezt az állapotot szeretném elérni, a hobbi és a barátok megvannak, már "csak" meg kell szeretnem magam.

Nekem volt egy kednevc cosplayesem (röviden jelmezkészítő)

Gyönyörű lány, gyönyörű alakkal, tehetséggel, és emellé, volt szerencsém élőben találkozni vele, szerény, kedves, vicces.

Egyszerre imádtam, rajongtam érte, és utáltam, olyan féltékeny voltam. Hogy ilyen genetikai lottó nyertes. Aztán elkezdtem rendbe tenni magamban. Hogy oké, nagyon szeretem, miért utálom? Mégcsak nem is öntelt. Utálom hogy ilyen jó alakja van, és nem kellett érte tennie semmit (darázsderék). És megkérdeztem magamtól. Jó, darázsderekam nincs, és ilyen szinten el sem lehet érni edzéssel, mert az tényleg genetika. De én mit teszek meg azért hogy elégedett legyek a testemmel?

És rágottabbja semmit. El is voltam hízva, amugy sem csináltam semmi komolyabb mozgásformát, nem volt semmi -izmom, ami valami formát adott volna.

És leültem, Papir ceruza, és leírtam, milyen szeretnék lenni. Azt is elővettem, ha valami csaj iránt negatív érzéseim voltak, nem e féltékenységről van e igazából szó.

Nem éreztem jól magam a bőrömben. A hajam se tetszett, a testem se, kb semmi.

És a lista alapján elkezdtem utána járbi, miért mit tehetek. Abban a félévben változtattam az étkezési szokásaimon, mindig csak egy apróságot, hogy ne adjam fel ha túl nehéz. Elkezdtem mozogni, kevéssel kezdtem, és olyat ami nem nyűg, szintén hogy ne adjam fel. Aztán telt az idő, mindig hozzáadtam valami változást. Az lebegett a szemem előtt, hogy alig várom a másnapot, mert azzal az edzéssel, egy nappal közelebb kerülök ahhoz az alakhoz, amire vágyom.

Végül 4 hónap alatt leadtam 14 kilót (és nem koplaltam, és nem hajtottam magam), a vitaminok miket a hajamra is szedtem, hatottak. Fodrászhoz is elmentem, vettem egy pár, és tényleg csak pár új ruhát. Kellett is, az új méret miatt.

Nyárra boldog és elégedett voltam. És azóta elmúlt a neheztelésem, maradt a rajongás a cospalyer csaj iránt. És azóta is tudom, hogy ha másra fújok, magammal van bajom.

Azért nem mindegy, kinek mi a baja a külsejével. A legtöbb probléma orvosolható ezzal-azzal.

De mi van azokkal akik tényleg rondák? Én sportolhatok, szépíthetem az alakom, de a neurofibromatózis attól még okádék külsőt ad. Fejlesztgethetem magam, hogy hú de jó ember vagyok stb stb. De attól még gusztustalan.

Kicsit elrugaszkodtam a kérdéstől, ezért elnézést. (előző). De attól még így van. De csak külsőre. Látom, mindenki szebb. Nagyon hasonlítgatni sem kell.

A belső már más tészta. Én azt látom, túl sok a lelketlen, önző, gonosz ember.

Szerintem te nem ilyen vagy. Ezáltal értékes, hidd el!