Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolat! Úgy érzem a barátom nem szeretne velem időt eltölteni, mit tegyek?
Nagyon nagy a táv köztünk, ezért nagyon ritkán tudunk csak találkozni, de az elejétől eldöntöttük, hogy jövőre költöznék hozza, tehát már csak egy évet kell távkapcsolatba lennünk.
Tudom, hogy nagyon sok hibám van nekem is, de én mindig azért dolgoztam, hogy gontalanul fent tudjuk tartani a kommunikációt, tehát igyekszem elérhető lenni, amikor üzenetet küld,vagy a megbeszélt telefonálásnál.
Mindig küldök neki legalább egy jó reggeltet, jó éjszakátot, ha távolibb helyre megyek arról is tájékoztatom.
Mostanában nagyon elfoglalt lett, most kezd majd dolgozni, de még egyetemista. Én próbálok bízni benne és támogatni mindenben, de nagyon magányos vagyok. Én szerintem nem lehet olyan elfoglaltnak lenni, hogy egy 10 perces hívást ne lehetne megejteni, vagy legalább is sorozatra, olvasásra mindig van idő, de rám nincsen.
Múlt hónap óta tart ez a helyzet, alig beszélünk, alig telefonálunk. Ő sokszor elalszik, és akkor megint semmi jel felőle, nem várom el, hogy azonnal válaszoljon, de 4-7 óra (nem alváskor) szerintem sok egy kicsit...
Én szeretnék többet beszélni és több időt együtt tölteni telefonon ketesztül, és ezt az igényemet többször is elmondtam már neki.
Azt mondja szeret engem nagyon, hogy szüksége van rám, amikor felhív akkor mindig jól érezzük magunkat, ezért nem értem, hogy mi lehet a gond.
Mit mondhatnék neki, hogy végre megértse az érzéseimet?
Eddig hiába mondtam bármit, azt mondta megértette, de nem változott semmi.





A távkapcsolat, az NEM kapcsolat!
Vagy ha igen, akkor Kate Bekinsale a csajom.





2-es, tévhitben élsz.
Kedves válaszoló! Sajnos a leírtak alapján nagyon úgy tűnik, hogy valóban nem foglalsz olyan fontos helyet a párod szívében, mint amit szeretnél. Való igaz, hogy akit szeretünk, arra mindig van időnk.
Mi 2 évig éltünk távkapcsolatban, 80 km volt köztünk, a hétvégéket tudtuk csak együtt tölteni. Aztán persze egyre jobban éreztük, hogy ennél már többet szeretnénk és összeköltöztünk. Tehát nem lehetetlen dolog a párkapcsolat, de minden nap ápolni kell egészen addig, míg össze nem tudtok költözni; és természetesen azután is. Így, ebben a formában amit leírtál, sajnos nem úgy tűnik, hogy a párodnak is annyira fontos lenne ez.
De még az is elképzelhető, hogy neki csak ennyire van igénye. Viszont ebben az esetben is elgondolkodtató, hogy téged ez boldoggá tesz-e? Mert a mondataidból nem úgy tűnik.










Szóval, múlt hónap óta tart ez a helyzet, azelőtt nagyon sok időt töltöttünk együtt szinte minden nap, 5-6 óra hívás, filmet néztünk, beszélgettünk, közös programokat csináltunk.
Nem most kezdtük, 5 éve bírjuk már így, néha veszekszünk, de nem volt eddig nagyobb baj.
Csak azt nem értem, hogy mi változott meg benne olyan hirtelen, hogy a folyamatos beszélgetésből most ez lett :/
Tényleg csak stresszes lenne, vagy megijedt, hogy hamarosan dolgozni kezd és nem lesz ideje nagyon semmire?
Egyébként amikor találkozunk, akkor egy hónapra szokott jönni, és akkor minden rendben van, nem veszekszünk, nagyon jól érezzük magunkat, szóval nem hiszem, hogy az együttéléssel probléma lesz, ez a távolság, ami nehéz :/
De ennyi évet nem szeretnék eldobni, meg hát nagyon szeretem őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!