Hogy mondjak igent, vagy hogy mondjak nemet?

Sikerült egy igen bonyolult kapcsolatba keverednem egy férfival.

Próbálom röviden leírni a helyzetet.

Az illetőre "várni kellett". Habár, a megismerkedésünk első heteiben nem említette, hogy van valakije, végül is elég csúnyán, de kiderült a dolog. Már ott hagynom kellett volna a fenébe tudom... De sajnos túlságosan szerettem.

Telt múlt az idő, még újra felvettük a kapcsolatot, megbeszéltük a dolgokat. Csak arra jutottam én is, és ő is hogy nem akarjuk elveszteni egymást. Kérte, hogy várjam meg úgymond, mire kimegy a másik nő az életéből, mivel már csak az érdek köti őket össze.

Belementem... Szintén nagy hiba vol 2.

Hónapokon keresztül a két vasat tartotta a tűzbe, de én - mondanom sem kell - talonba téve éreztem magam. Olykor csak csak elszólta magát, hogy milyen jól vannak most együtt, mik történtek velük etc.

Sajnos a hülye naiv fejemnek, mindig bekajáltam a szép ígéreteket ezután is.

Fordulópont következett, a nő elhagyta a férfit.

Most hogy ennek az egésznek vége, felkért arra, hogy akkor most már lehetnénk komolyabban együtt. Nincs semmi simlizés, bocsánatot kért párszor.

Mondanom sem kell, mennyire aggályaim vannak ezzel szemben. Sajnos amikor felhozom azt, hogy ezek a dolgok hogy megviseltek engem, habár tudom hogy én is egy barom voltam, rendszerint felcsattan, megharagszik. Nem tudom hogy a tudtára adni finomabban pedig, hogy hónapokat vett el ez az életemből, tropára menve az életemet.

Majd lehiggad és kérdezi, hogy "de hát erre vártunk, most végre egymásé lehetünk".

Nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem, mert ismerem azt az oldalát ami megfogott, viszont a másikat is.

Nem szeretnék paraszt módon elválni, ugyanakkor beleugrani sem így kapcsolatba, hiszen nem éppen jók a referenciák.

Azt hiszem az a legnagyobb félelmem, hogy megbántom, felzördül és kioszt, mert tudja hogy ezzel tud hatni rám. Iszonyatos kör, de sajnos tényleg így van.

Tisztában vagyok vele mit kellett volna tennem már rég. Azt is, hogy el se lett volna szabad ezt az egészet folytatni.

De sajnos, a szív és az ész harca félelemmel társulva, már teljesen gúsba kötött, és hogy kibillenjek ebből szeretnék tanácsokat fogadni.