Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, hogy ne legyek ilyen?
kb 2hónapja vagyok együtt a barátommal, érzem hogy szeret, a szex is jó de én valahogy nem tudok megnyugodni mert mindig azon jár az eszem h biztos én kellek e neki meg h nem e vágyódik vissza a volt bnőjéhez, akit én is ismerek közelebbről szóval tudom milyen,ráadásul szép is és kedves.Tudom hogy szerette, a lány dobta őt és sokáig tartott amig kiheverte de azt mondta már nem kellene neki és csak velem akar lenni.Tudom h idővel velem is alakulni fog a dolog,csak az a baj h mindig agyalok a dolgokon.:S
A másik h a szülei azt mondták h mindig olyan szomorú vagyok,pedig próbálok kedves lenni velük,mosolygok, oké nem vagyok vmi szószátyár de nem lehet mindenki az csak annyira zavar h ha nem kérek pl enni vmit akkor már egyből mondják.Ilyenkor meg persze az jut eszembe h a másik csaj biztos jobban tetszett nekik...tudom hülyeség,de van elég bajom így is és ha nem tudom "leplezni"akkor nem tudok mit csinálni.
ha tudtok vmi tanácsot adni megköszönném :)
20/L
Nem tudom, hogy alapból vagy ilyen parulós, vagy csak most. De ha csak most, akkor egész biztos elmúlik egy idő után. 2 hónap még nem olyan sok. Szépen összecsiszolódtok és megnyugszol. Nekem is voltak az elején mindenféle paráim a pasimmal, ha nem láttam 2 napig már kivoltam, és féltékeny voltam mindenkire, aki valaha bejött neki. Ez a szerelem természetes velejárója. Amíg tudod, hogy ezek irreális parák, addig nincs gond. Azt mondta, már kiheverte, és te kellesz neki. Kívánhatnál ennél többet? A múltat nem lehet kitörölni. De biztos nem hazudott neked. Nyugi. Te is szerettél régen mást.
El fog ez múlni, nekem is szép fokozatosan elmúlt, ahogy a kezdeti rajongás szeretetté alakult.
A szüleivel nem tudsz mást csinálni, minthogy kedvesen és vidáman bájcsevegsz. És lehetőleg jó éhesen mész oda:) Vannak ilyen emberek, akik ha nem vigyorogsz folyton, rögtön azt hiszik, meghalt valakid, és ha nem vagy éhes, akkor beteg vagy. Emelkedj felül, legyél velük jófej, poékodj, aztán majd összecsiszolódtok.
Ne aggódj, tényleg nincs semmi baj.
Mindenkinek megkell szokni az új körülményeket,értem a szülökre ezt.
Te pedig ha lehet mindig mindent fogadj el, dicsérd meg hogy "jaj de finom".
És beszélgess, mosolyogj sokat!Nagyon sokat!!
Sziasztok!
Én is ilyen vagyok, de én alapból ilyen vagyok, és ez megkeseríti az életem!
Mit tehetek?
Pedig nincs okom a féltékenységre!
És mégis hülye vagyok ideges feszült. és tele vagyok parákkal!
El fogom veszíteni így!:(
Ilyenkor csak az önmagaddal szembeni erőszak segít. Mármint úgy értem, hogy ilyen önszuggeszció-szerűség, hogy DE NEM!!! HÁT MIÉRT CSALNA MEG HA SEMMI ALAPJA NINCS?? stb. A realitás talaja mentén rövidre zárni ezeket a fölösleges köröket, és utána tudatosan mással foglalkozni. Mert már a saját agyadra mész. Igenis most mosogatni fogsz/vacsit csinálni/adóbevallást/filmet nézni stb, bármi ami eltereli a gondolataid. Tudom, ez közhelynek hangzik, és biztos ki is próbáltad, és azt érezted, hogy nem bírod ki, hogy ne arra gondolj, amin még csomót lehetne agyalni, mert még kiaknázatlan parázási lehetőségek rejlenek benne.. de próbáltál már fél óránál tovább mással foglalkozni? Vagy egy napnál tovább? Mert valamennyi idő kell hozzá, hogy elmúljon az agyalás iránti kényszerérzet, hogy "ez nincs eléggé átgondolva", szóval egy idő elteltével ez megszűnik, és tényleg sikerül a valóság talaján maradnod anélkül, hogy beszippantson valami orbitális hülyeség. Mert hozzászokik az agyad a realitáshoz. De ehhez szükség van erre a tudatos "önerőszakra". Én már próbáltam, bejött, minél többször, annál hatékonyabb volt, és már nagyon sokat változtam jó irányba! Eleinte hiányérzetem volt, hogy nem kapott semmi feladatot az agyam paraközpontja, de ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy nincs semmi baj. Nem véletlen, hogy mindig akkor pörögtem fölösleges dolgokon beteges szinten, amikor nem volt más elfoglaltságom. Bezzeg mikor 2 diplomamunkát csináltam egyszerre plusz dolgozgattam, semmi hülyeséget nem találtam ki. Most nyár eleje óta semmi dolgom, csak felhőtlen programok, nem nagyon van melóm, de már megtanultam nem parázni hülyeségeken.
Amúgy semmi közöm a pszichológiához, csak leírtam a saját tapasztaataim. Ez nemcsak pasiparákra vonatkozott, hanem általában a fölösleges önstresszelésre. (Pl. én hipochonder is voltam, arra is mind igaz ez. De a féltékenységre szintén.) Szóval én nem tudhatom, nem ért-e pl. valami trauma (mondjuk megcsaltak), mert akkor egyértelműbb az oka, meg úgy egyáltalán, nem tudhatom, segít-e ez a néhány jó tipp, vagy rég prszichológushoz kellett volna fordulnod.. (Én amúgy jártam pár éve, mikor nem bírtam már kezelni a stresszt, amit részben magamnak okoztam.)
L/25
Ne légy ilyen szerintem:) ne agyalj ilyen dolgokon!!!
Ha a srác nem tette volna túl magát a csajszin akkor nem jött volna veled össze hanem inkább a régi csajnak próbált volna megfelelni!
A bizalmatlanság nagyon kiábrándító tud lenni
én most ebbe a cipőbe járok annyira elege lett hogy semmilyen nőt nem akar még engem sem szóval tanulj az én hibámból
ne rontsd el ilyennel mert láthatod hogy tud szerelmes lenni és normális csávó. tehát minden esély megvan arra hogy egy komoly kapcsolat legyen köztetek hosszútávon és boldoggá tegyen. töröld ki azt a nőt a fejedből...nekem is rengeteg volt exem helyes még sem kellenének újra.. nem minden a külső
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!