A férfiak miért lepődnek meg, ha elhagyják, vagy megcsalják őket?

#2-es

Nem fogok félrek*rni, nem áll szándékomban.

Sok éve egymás mellett vagyunk, mellette voltam jóban - rosszban.

De van az a pont, ahol az ember szeretne némi törődést, figyelmet, főleg, ha nehéz időszaka van. (igen, nehéz időszakom van és úgy gondolom, neki kellene a legjobban mellettem állnom)

És nem azért "hisztizek", mert dolgozik, én is dolgozom. Régen én is túlóráztam, de egészséges kereteken belül. Ha 7/7 napot kb nem látom, csak néhány órára, akkor szerintem jogosan akadok ki, ha azonnal ugrik a főnöke szavára, meg sem beszéli velem, csak közli a tényeket. Teljesen máshogy gondolkodik erről, meg sem érti, hogy nekem csak hiányzik, jó lenne többet vele lenni.

Hétvégente alapból be van osztva javarészt, így azok kiesnek. Maradna 1-2 délután, de neki akkor is csomószor be kell mennie, értsem meg.

#1 köszönöm a "javaslatokat", nincsen kutyája sem, nemhogy barátai vagy mégegy nője. A kérdés nem arra vonatkozott, hogy hova járhat a párom "munka" címszó alatt.

#4 lehet, hogy nem élvezi, de akkor tanuljon meg nemet mondani. Nem az a problémám, ha néha bemegy pluszban, ha kérik, mert előfordul. Hanem, az alapján amennyit én látom, kb csak őt ugráltatják, így nem lehet vele tervezni, én arra számítok, hogy vele leszek végre, nem csinálok egyéb elfoglaltságot magamnak, majd csomószor pofára esek, mert utolsó pillanatban berángatják.

Nekem is volt munkahelyem, amit imádtam, tudtam, hogy a csapattal cseszek ki, ha nem megyek be, de akkor is tudtam nemet mondani, ha az egyetlen olyan napról volt szó, amit együtt tölthetnénk.

Nem ettől lesz ő megbecsült munkaerő, ez már tényleg a pincsi kategória, világi marhának nézik, akinek nincs élete, hisz szinte egész héten ott van. Szerintem ez nem egészséges, de ő meg csak a saját igazát fújja, holott megígérte, hogy nem fog a továbbiakban ő ugrani elsőnek mindig...

Nyilván azt a hülyét hívják elsőnek, aki mindig igent mond, nem?

Egyébként együtt élünk, de sokra megyek vele, ha én alszom mire ő hazaér, vagy annyit találkozunk, míg elé rakom a vacsorát.

Biztos nem könnyű neki sem, de ha én munka után még elvégzem az összes teendőt itthon egyedül + gondoskodom arról is mindig, hogy tudjon rendesen étkezni, akkor elvárnék én is némi törődést.. Mert nem egy unatkozó munkanélküli vagyok én sem, aki nem tudja magát feltalálni míg dolgozik a párja...

Az ő választása, hogy állandóan igent mond, így szerintem jogosan fejezem ki a nem tetszésem, hadd ne sajnáljam, amiért hagyja, hogy palira vegyék és ugráltassák...

Nem szeretnék kilépni a kapcsolatból, de nem tudom már, hogy kellene még neki elmagyaráznom, mi is a problémám, hogy ne én jöjjek már ki belőle önzőként, aki őt nem érti meg?