A barátom nagyon sznob, tudok ezen változtatni?

Ha szakítanék, hogy csináljam? (bocsi hogy hosszú.)

Pár napja tudatosult bennem, hogy ez így nem fog működni. A banális dolgokból is minőségi kérdést csinál, ilyen például egy festék, amit megveszek, hogy fessek (nem jó a lidl-s akrilfesték, miért nem márkásat veszek -én gyerekkorom óta festek, nekem tökmindegy), noname mosogatószer, kommersz csoki, olcsó zokni, minden, most a legapróbb hétköznapi dolgokra kell gondolni. A kutatásunkon is megy a fszméregetés, pedig nem ugyanaz a területünk. Az is előfordult, hogy a dmben nézte a polcokat, és ecsetelte, hogy valamelyik családtagjának 'tömve van' olyan cuccokkal a fürdőszobája. Mondtam, hogy hát ez tökmindegy, egyrészt a dmben nem kapni luxuscikkeket, másrészt meg kit érdekel, hogy ki milyen kencét használ, azt nem rakják az emberek a kirakatba. Szégyellem bárkivel megbeszélni ezeket, mert külső szemmel komolyan nevetséges, hogy milyen apró dolgok miatt sokalltam be. Csak egy példa: zacskós nescafét iszik, én vettem volna egy kávéfőzőt. Azt mondta, ne vegyek, mert youtubeon látta, hogy az a kávédaráló a legjobb, ami kb. 60 ezerbe kerül, és 120+ ezer lenne a kávéfőző, amit kinézett. Annál nem adja alább. Inkább iszik instant kávét otthon. Mondtam, hogy nekem nem ér ennyit a kávéfőző, de az ár feléért nézhetünk valamilyen középkategóriásat. Akkor inkább ne is vegyek. Egyszerűen bármit veszek, bármit hordok, akármilyen cuccom van, sosem elég jó, és másé mindig jobb, és le is írja, hogy a másik ember mennyire extrém módon szuper.

Már túl vagyunk pár beszélgetésen erről, de valahányszor szóba hozom, hogy én ezt így vele nem tudom sokáig csinálni, elhallgattat és nem veszi komolyan. Két hete elküldtem a lakásomból, de nem ment el, hanem ott maradt, mert én neki ne mondjam meg. Akkor megkaptam, hogy én meg akarom őt változtatni, és amíg ő nem pofázik bele az én személyiségembe én se tegyem. Mondtam, hogy ez ahhoz vezet, hogy hosszú távon szakítani fogunk, de ezt ő üres fenyegetésnek vette, és nem nagyon tudtuk megbeszélni a problémákat. Ha beszélek róla, hogy mi bánt, akkor támadásnak veszi, már csakazértis védekező lesz, és semmit nem hajlandó komolyan venni, amit mondok.

A kérdezgetés nem jó, mert kiakad, hogy ne próbáljam megfejteni és ne játsszak pszichológust.

A szülei egyáltalán nem gazdagok, normális körülmények között élnek, mindketten tanítanak. Egyikőjüknek sem fontosak az anyagi dolgok. Lehet, hogy erről van szó. Mesélte, hogy gyerekként feltúrta a szülei számláit, hogy megnézze, mennyit keresnek. Később fiatalként a nővére és a férje nevelték belé ezt az eszméletlen márkahűséget, ők aztán tényleg sznobok és márkahűek, nagyon tiszteli őket. Ő tudja magáról, hogy ezekben a cuccokban nem az értéket veszi meg, hanem a márkanevet, de ez neki így jó. Próbáltam már ráébreszteni, hogy nincs bennük eszmei érték, de ez nem jön át. :D

Mesélte, hogy az első barátnőjénél még vezette magának, hogy mennyit költött a lányra. Egyébként kettőnk közül pont én vagyok az, aki az anyagiak miatt csak nagyon sokára szeretne gyereket, mire már minden megvan hozzá. Ő inkább úgy van vele, hogy először jöjjön a gyerek, a többit majd kitaláljuk menet közben. Én nem nagyon akarok szülni, egyrészt nem tudom elképzelni, hogy neki szüljek, másrészt a távoli terveim közt van, nagyon messze van még a szülés.

Sziasztok!

December végén kidobtam. Amikor jött a cuccaiért, egy szót se szólt, és a szakítás óta 0 kommunikáció van közöttünk. Sikerült!! A karácsonyi ajándékát még előtte odaadtam neki, azt mondta, ő nem vett, mert már nem éri meg, ha úgyis szakítunk :D