Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is kevés ennyi idő együtt?
7 éve vagyok együtt a barátommal, ebből cirka 6 éve élünk együtt. Eleinte nagyon rossz anyagi körülmények között kellett boldogulnunk, mélyről kezdtük az életünket.
Viszont kb. 2év baromi kemény munkával eljutottunk oda, hogy lett kocsi, utazások, tartalék meg kb minden. A 7 év alatt azonban elvesztettük az összes barátunkat szinte, aki megmaradt, az is az ország másik felében lakik, így elég ritkán tudunk találkozni.
Közben nekem lett egy vállalkozásom, amit itthonról csinálok, szóval alig találkozok emberekkel. Szinte csak akkor találkozok bárkivel is, amikor elmegyek edzeni vagy ügyeket intézni. Barátom pedig munka mellett iskolába jár.
Ezeket azért írtam le, hogy teljes képet lássatok a sztoriról.
Szóval az a gondom, hogy most már szinte nem is látjuk egymást a barátommal és ez teljesen kikészít.
Hétfőtől csütörtökig: 04.00-20.00ig odavan, közben max hazaszalad egy puszira, de az is ritkán jön össze.
Pénteken pedig 04.00-17.00-ig van oda.
Jóformán semennyit nem találkozunk hétközben, mert ahogy hazajön, már fekszik is lefelé, hogy másnap fel tudjon kelni.
Beszélgetni a legfontosabb dolgokról sem tudunk sokszor, napok telnek el úgy, hogy nem alszunk el összebújva stb.
Ma reggel úgy ment el itthonról (miután tegnap este kifakadtam), hogy nem sokáig lesz már így. Ő is váltani szeretne, mert nem bírja már ezt az életmódot.
De én azt érzem, hogy az egészet nem tudom már tolerálni. Tudom, hogy azért dolgozik ennyit és azért tanul, hogy a későbbiekben jobb legyen nekünk. De én sosem kértem erre az önfeláldozásra, én is azért vagyok itt, hogy együtt oldjunk meg mindent.
Az iskolájára is már csak haragszok, mert ha itthon van és hétvégén van szabadideje, akkor meg tanul.
Tudom, hogy én is hibás vagyok, mert nem nagyon vannak sajnos barátaim, így még több időt igényelnék vele, de nem tudom, hogy meddig bírom még elviselni, hogy alig látom.
Azt érzem, hogy a pénz nagyon nem ér ennyit. Tegnap este az ágyban átölelt és szinte már el is felejtettem, hogy milyen érzés ez.
Ti mennyit vagytok a párotokkal? Hogy tudnátok tolerálni, hogy ilyen keveset látjátok?
válasza:Nem basztatom állandóan, sőt. Tudom, hogy nagyon fáradt, ezért konkrétan minden terhet leveszek a válláról, ami az iskolán és a munkán kívül van.
Egyedül intézek mindent, rendben tartom a lakást, egy mosogatást nem kell megcsinálnia. (Pedig én is sokat dolgozok, és nekem is jól esne, ha nem egyedül lennék mindenben).
Barátnőt tudom, hogy kellene szereznem, de nem tudom, hogyan is néz ki ez a való életben. Rengeteg ismerősöm van, ha elmegyek boltba vagy valami nincs olyan, hogy pár mondatra ne állnék meg beszélgetni valakivel, de olyan emberrel nem találkozok, akivel vágynék arra, hogy elmélyüljön a kapcsolat.
válasza:Kedves kérdező tudom milyen otthonról.Nem kapsz annyi ingert és egy idő után magányosnak érzed magad a párodtól várod,hogy foglalkozzon veled.
Őt sok inger éri a nap fojamán így ő sokkal hamarabb lefárad.
Miért kell olyan korán?
válasza:Tudod nincs az a helyzet hogy jó legyen.
Ha nem lesz pénz hiába vagytok sokat együtt, ha lesz pénz és könnyebb élet akkor kevesebbet.
Persze nem a pénz a kapcsolat mozgatója de kell.
Mi a cél?- tudod lehet hogy felszeretne vlmit mutatni hogy ti is mint pár elértetek vlmit közösen s nem csak éltek együtt évtizedeket egy kis albérletben
na meg fiatalon kell megalapozni a családvallalas alapjait
válasza: válasza: válasza:Sziasztok!
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat.
Azért kel ilyen korán a barátom, mert másik városban dolgozik, és mindennap 80km-t megy emiatt. Ekkor kel kelnie, hogy beérjen időben a munkahelyére.
Nagyon szeretnénk venni egy házat, mert mindketten utálunk panelben élni, ez reálisan számítva még kb. 2év, mire összejöhet. Szóval ezért sem hiszem azt, hogy korán vége lesz ennek, hiába mondja. Nem fogja ott hagyni a jól fizető állását legalább, amíg az nem lesz meg. Arról nem is beszélve, hogy jövőre elmegy a munkatársa, és a tulaj már felkérte, hogy onnanstól kezdve ő legyen a jobbkeze. És szerintem ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kiszállni, mert most sem találna olyan munkahelyet, ami ennyit fizetne, nemhogy még akkor, ha jövőre 2x annyi pénz fog menni minden hónapban a számlájára....
Egyébként, hogy lekössem magam (meg amúgy is), tanulok nyelvet (tavaly nyelvvizsgáztam már középfokból, most a felsőfokra készülök). Közben online csinálok egy pár hónapos tanfolyamot is. Egyetemben is gondolkoztam, de nincs emelt érettségim, így jelentkezni sem tudok csak jövőre.
Alapjáraton olyanok vagyunk, akik úgy gondolják, hogy az élethosszig tanulás nagyon fontos, és a tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el tőlünk, úgyhogy törekszünk arra, hogy mindig tanuljunk valami újat. (Ezért is haragszok magamra, amiért rá haragszok, hogyha itthon van tanul - pedig a munkájához is kell a későbbiekben.)
Kutya az kb minden álmom, de amíg nincs ház, addig nem lesz, mert ez egy pusztulat meleg déli fekvésű lakás, én is megőrülök benne, nemhogy egy állat. Rokonomnak van egy kutyája, oda viszont elmegyek hetente 3-4x egy fél órára.
Elolvasom majd amiket küldtél #5ös válaszoló. Sajnos alapjáraton tudom, hogy tényleg nagyok az igényeink az átlaghoz képest. Ez gondolom abból lehet, hogy egész életünkben nyomorogtunk, és most már nem akarjuk semmi miatt összehúzni a nadrágszíjat stb.
Lehet, hogy ez a mi hibánk, de ez nem hiszem, hogy változni fog. (Mondjuk innen jön a körforgás, hogy akkor ne rinyáljak, ha nem látjuk egymást - tudom.)
Lehet butaság is volt kiírni a kérdést..
válasza:Én értem mire gondolsz. Valóban kevés az együtt töltött időtök. Persze az ember hajt és törekszik, hogy jobb legyen, de így szinte csak lakótársaknak érezheted magatokat, akik néha összefutnak..
Nem a pénz, a vagyon a minden. Nekünk majdnem ráment a kapcsolatunk egy hasonló szituációra.. Azóta inkább kevesebbet rakunk félre, de minőségi időt töltünk együtt, legalább hétvégente, de a munkarendünket is megpróbáltuk nagyjából összehangolni - persze ez nem volt egyszerű, egyikünknek áldozni kellett. Párod nem tud kivenni havonta 1 napot, esetleg egyszer-egyszer betegszabira menni, hogy töltsetek egymással időt is? Egyszer csak azt fogjátok észrevenni, hogy megvan mindenetek, de nem tudtok egy árva szót sem szólni egymáshoz, hisz hónapokig-évekig csak léteztek egymás mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!