Mit tegyek hogy túl tudjam ezen tenni magam?

Kedves Kérdező!

Lehet, hogy talán meglep majd a válaszom, de elárulhatom, hogy több ezer éves bölcsek tanítását olvasgatva, de valamennyire követve is útjukat... személyes tapasztalataim alapján az egyetlen dolog, amit mondhatok Néked, amit legelőször is rendezned kéne magaddal:

- Fogadd el ezt az állapotodat, amiben MOST éppen vagy!

Ez alatt azt értem, hogy beletörődsz a jelenlegi féltékenységed tényébe, a kisajátítási vágyad indulatába, s minden ehhez kapcsolódó érzelembe, ami téged JELENLEG körül övez. Tehát NE ÁLLJ neki ellent. Ne küzd az érzéssel, ne hadakozz a mentális "jó" közérzeted érdekében. Vagyis... NE TÉGY SEMMIT.

Látod... amit nagybetűvel írtam, az nem véletlen. Azt jelenti, hogy MOST VAGY EBBEN az ÁLLAPOTODBAN. Ami azt is jelenti, hogy NEM ÖRÖKKÉ... Mint ahogyan előtte nem voltál év-tizedekig (féltékeny), s utána sem leszel...

A boldogtalansághoz vezető egyenes út az MINDIG a jövőtől, jövőbeni események nem kívánatos, tehát "rosszra" fordulásának FÉLELMÉBŐL adódnak. Amire persze esély, az mindig van valamennyi. Hiszen valószínűségek azok vannak.

Te félsz attól, hogy esetleg elhagyhat a barátod, egyúttal elhagyhat a szerencséd... és meg vagy róla győződve, hogy ez a mentális érzés, a FÉLELEM, az jogos félelem, mert el sem tudod képzelni azt, hogy ha netán elhagyna... akkor valaha is találnál még egy ugyanilyen szerető társat, mint Ő. Igaz?

Azonban... gondolj csak bele, kicsit mélyebben. Ha esetleg, netán elhagyna (amitől félsz)... nos, akkor talán nem is Ő az az ember, aki megérdemel Téged. És akkor nem lehetséges(?), hogy Te sem Őt érdemled meg... hiszen elhagy téged!

Vagy azt állítod, hogy az az ember a legjobb TÁRS számodra, aki esetleg azt fontolgatja, hogy elhagyjon téged? Esetleg el is hagy?

/Megjegyzés: Azon társat, aki túl érzékeny, túl féltékeny, túl hisztis... nos azokat általában el is szokták hagyni. Mert hosszú távon iszonyatosan demoralizáló hatású tud lenni a kapcsolatra./

Ha viszont... legbelül mégis ezt érzed... és meg vagy győződve arról, hogy ez így van, nos akkor azt kell, hogy mondjam... Önmagadon kell dolgoznod, s NEKED van még mit változnod, fejlődnöd, hogy elérkezz az Ő mentális szintjének közelébe. Hogy aztán, ahogyan mondják is: - Egy húron pendüljetek! - (Ez lenne a rövidtávú cél, ha egyenrangú kapcsolatra törekszel.)

Hááát, ez esetben Tedd azt.

De... semmiképpen NE FÉLJ. Vagyis NE FÉLTSD MAGAD! Mert Te is tapasztaltad már biztosan, hogy a félelem mindig vonzza a tárgyát.

Egyébként pedig utolsónak írt problémádban ott a válasz: - Az önbizalom hiánya ellen SEM küzdeni kell, hogy legyőzd... hanem elfogadni. (Ami a jelen pillanatban van) Ha küzdesz ellene, csak megerősödik. Ha magadhoz öleled, akkor elgyengül... És akkor, onnan lehet felfelé építkezni... erősödni.

Hallottad-e már e mondást? - Minden másképp van! -

Az ERŐ legyen Veled!