Hogyan lehet kibékíteni a pasikat?

Talán most leginkább férfiaktól várom a választ. Egy 3 éves kapcsolatról beszélek, ami úgy ért véget, hogy „nem vagyunk egymáshoz illők, nem tudunk építeni egymásra, nincs bennünk semmi közös, a szerelem már nem elég tovább”. Rengetegszer kezdtük újra, de mindig sikerrel. Szerintem együtt voltunk a világ legboldogabb emberei. A filmeken kívül valóban semmi közös nem volt bennünk, de imádtuk egymást. Hobbijaink nem igazán voltak, de szerettünk volna utazni.

Lényegében úgy szakítottunk, hogy egy héttel előtte még nyaralni voltunk, a következő héten meg pakoltuk a cuccaim és költöztem.

Nem sejtettem, de valószínűleg már gondolkodhatott rajta egy ideje. A sok szép szó, szerelmi vallomás, ölelés, mellett.

A kevéske problémáink megbeszélésének hiányán kívül, nem volt egyéb ok a szakításra. Az is az én problémám, mert szeretem magamba folytani a dolgokat, velem nem lehetett beszélni semmiről. Úgy váltunk el, hogy nagy ölelés, sírás rívás, és kölcsönös szerelmi vallomás. Létezik ilyen szakítás? Tudom, hogy már ezerszer megpróbáltuk újrakezdeni. De végtelenül szerelmes és jó időszak van a hátunk mögött. Azt mondta a gyerek projektet is feladta, mert velem tudta elképzelni egyedül, de nem jött össze. Mert nem tudunk beszélni a problémáinkról.

Azon gondolkodtam, hogy átmennék hozzá pár hét múlva. Ennyi idő múlva szokott keresni, amikor épp rájön ez a dolog. Gondoltam kicsíphetném magam, láthatná milyen boldog vagyok. Beszélgetnénk, mik történtek. Úgy kéne tennem, mintha jól lennék. Persze nem vagyok jól. Mindketten túl vagyunk jó pár, rövid-hosszú kapcsolaton..Komolyan gondoltuk, hogy egymással éljük le az életünket. És most is azt vélem, hogy nem fogjuk tudni elengedni egymást. Annyira egy frekvencián mozgunk. Pár hete még arról beszélgettünk hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy egyszerre vagyunk egy pár. Szerelmesek. Akik néha civakodnak mint a testvérek, de összetartanak mint a legjobb barátok. Mert ilyenek voltunk. A tökéletes kapcsolat.

Néha néha eltűntem egy egy hétvégére, mert szerette ha hiányoztam neki. Ilyenkor mindig haza vitt, és már a kocsiban nem bírtuk megállni hogy ne essünk egymásnak. Gondoltam, nem-e ez is egy olyan pillanat..Hogy ki akarja próbálni hetekig, hogy milyen nélkülem, hogy őrülten hiányozzak…Hogy bebizonyosodjon újra, hogy egymáshoz tartozunk.

Nem tudom, van-e bármi egyéb, rejtett oka a szakításra, amiről nem tudok. De talán ha egy dögös, határozott új én elé állna (maradt még nála 2-3 cuccom amiért mennék)..rájönne hogy megváltoztam (kimerem mondani a problémáim, van új, jobb munkám, és folytatom a tanulmányaim), akkor elengedhetetlen lennék. Tudom, hogy még most egy hét után neki nem olyan rossz..De már 2-3 hét után szokott írni, hogy hiányzom. De most még is félek hogy nem fog. Mindig félek. Ezért gondoltam, adnék neki egy löketet, hogy eszébe jusson, milyen is vagyok igazából. Határozott, dögös, és boldog. Noha nem nélküle, de ezt neki nem kell tudnia.

Milyen tanácsotok van számomra?

Mi van, amikor szerettek egy nőt, de úgy érzitek hogy nem működik. Igaz hogy több a kapcsolatban a jó mint a rossz, de féltek a házasságtól, gyerekvállalástól esetleg?

Mindenki azt mondja, hogy ha megtaláltad az igazit ne engedd el. Igaz, hogyha ő lenne az igazi el se menne. De MI teljesen máshogy vagyunk összerakva. Pár hete még ha fályt a lábam a munkától, akármilyen fáradt volt megmasszírozta. Ha fájt a torkom, egész nap teát csinált. Nem hidegült el tőlem.

Megmondom őszíntén, elkezdtem netes társkeresőzni. Nem komolyan, csak figyelemelterelésből. Elmeséltem a kis storynkat pár mebernek. Azt gondolják csak megijedt, de rá fog jönni hogy én kellek neki. A családjaink is imádtak minket együtt. A barátaink is. Egyszóval…Minden de minden tökéletes volt.

Voltam már olyan pasival,akivel rengeteg közös pontunk volt. De nem voltunk szerelmesek, csupán emberek, akik együtt élnek, jól elvannak és boldogok, de nem szerelmesek.

Nekem hiába mondja bárki, hogy van amikor már a szerelem nem tart fent egy kapcsolatot, mert anélkül sem létezik.