Mit szólnál, ha a 28 éves párod motorozni szeretne?

6 éve vagyunk együtt. Én még csak 17 voltam, mikor összejöttünk, igy nagy dolgokat még nem értünk el együtt,de kitartottunk és nagyon szeretjük egymást.

Ő dolgozik rég, én nemrég végeztem az egyetemmel. Egyértelmü számunkra, hogy közös jövőnk lesz, majd szeretnénk lakást, családot. Jelenleg nálunk lakunk, mivel anyukám ritkán van itthon s legalább nem másnak fizetjük a bért, de nyilván nem az igazi, nem a sajátunk és még más tényezők...szóval ideiglenesen jó itt. Viszont kissé úgy érzem minden más előrébb van számára, minthogy mi szintet lépjünk.Elvan, dolgozik, hazajön, szerelget, időközben vett autót, ami persze szükséges, aztán quadot, hogy kiránduljunk, ami mind szép és jó... aztán ez is kell, meg az is, amig átbeszéltük, hogy mostmár azért felnőttek vagyunk és úgy is kellene gondolkodni-legalábbis szerintem- és mostmár lehetne más is az értékrend. Arra értem, hogy mostmár sok mindene van, ideje a jövőnkre összpontositani, aztán ha rendbe lesznek a dolgaink jöhet minden kivánsága sorra.

Én ezen vagyok, próbálok gyüjteni, előre gondolkodni és az a célom. Rajta viszont mindig azt látom, hogy valami más dolgokon ábrándozik és kb igy kényelmes neki.

Régi álma, hogy motorozzon, viszont a quad után abba maradtunk, hogy majd ha lesz külön életünk, s megengedhetjük magunknak lesz az is. Viszont időközben már beiratkozott a jogsira és amint van ideje a motorokat nézi.

Én nem akarom megfosztani ettől az álmától, de nagyon rosszul esik. Egyrészt azért, mert úgy látom nem nyugszik és nagyon kell neki, pedig mi még sehol sem tartunk...másrészt mert rettentően féltem és görcsbe rándul a gyomrom akárhányszor csak arra gondolok, hogy az utakon fog száguldozni vele.

Legalább látnék egy kis előrehaladást az életünkben, s nem folyton ezeket a dolgokat, akkor talán nem viselném ilyen rosszul.

Fogalmam sincs mit tegyek. Támogassam? Nézzem jó szemmel, hogy azt is megveszi, kiéli ezt a vágyát, miközben mi még mindig a rokonok házában vagyunk és ennyi? Vagy ellenezzem, aztán én legyek a rossz, aki megfosztja az álmától? Szerintem korrekt kompromisszum volt ,hogy először tegyük rendbe a saját kis életünk, s aztán jöhet amit megkivánunk,nem?

Kiváncsi vagyok másoknak mi a véleménye erről, hogyan viszonyulna ehhez a helyzethez? 23n