Egy özvegy férfi, aki még mindig az elhunyt felesége miatt szomorú, miért akar párkapcsolatot?

Szerintem a törődés hiányzik neki. Nagyon jól tudja, hogy senki nem fogja pótolni a feleségét, de magányos és gondolom anyagilag is könnyebb lenne ketten, nem beszélve a házimunkáról. Közös kirándulások, kimozdulások is képben lehetnek.

Nem irigylem az új társat, csak pótlék a magány ellen, én nem mennék bele.

Jesszus, akadj már le a tetoválás témáról. Ha ennyire nem tudod se azt, se a férfit elfogadni, akkor ne foglalkozz vele, nem kötelező.

A másik: nincs nagyobb baromság, mint vetélkedni egy halottal, meg féltékenykedni. Csak el kell fogadni, hogy ez a múltja, és pont. Nem kell jobbnak, vagy még olyanabbnak vagy bármi ilyen baromságnak lenni. A másik fél legyen önmaga, ha érdeklődik, az özvegy meg majd eldönti, hogy neki ez megfelel-e, ha igen, akkor ismerkedik, ha nem, akkor nem. Ennyit kell szem előtt tartani ha érdekel. De nem hiszem, hogy van elég érzelmi intelligenciád ehhez. Inkább hagyd.