Ez tényleg így is van?

Egyetértek az előttem kommentelőkkel. Úgy vélem, hogy a nő választ és a férfi dönt. Ha ez igaz, akkor a női döntés a férfi számára választás: kell ez a nő nekem vagy nem. A férfit ( az igazi férfit) nem a nő, a világ, hanem önmaga irányítja. Saját magát változtatja meg, ha így dönt. A női döntés kényszere súlyos reakciókat válthat ki: pl. agressziót. A tehetetlenség érzése vagy a tehetlennek látszó helyzet nem pontos értékelése aggresszió eredményez. Bonyolítja a dolgot az érzelmi hozzáállás mikéntje, mértéke, a kiváltó konkrét helyzet (a sztori) súlyossága a férfi életére stb.

A videó azért tetszett, mert kiválóan mutatja a férfi-nő kapcsolat bonyolult és bizonytalan voltát. Továbbá azt is, hogy a boldog párkapcsolatokhoz érett személyiségű emberek kellenek. Mivel az érett személyiség elvileg és átlagban 30-33 éves korra alakulhat ki a Homo sapiens sapiens esetén, és a kapcsolatokban a “lángoló szerelem” max. 18-20 hónapig tart, továbbá a bensőségességhez kb. 10-15 év együttélés szükséges, akkor a boldogság kb. 40-50 vagy ezutáni életkorra várható. Ideális esetben, de mint tudjuk ilyen nincs. István ábrája mutatja az életközepi válságot, amely 45-50 életévben jelentkezik. A válságot jól feldolgozó pár elérheti a boldogságot 50 felett. Vagy nem, mert meghalnak fizikailag, vagy a kapcsolat hal meg előbb.

“A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik, nem gõgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,

De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltûr, mindent elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.”