Van itt még Valaki, aki jelenleg a szerető szerepét tölti be? Hogy élitek meg?

Jelen, és köszönöm jó vagyok.

Nem kell eltartanom, nem akar gyereket, nem kell elvennem, nem lóg a nyakamon állandóan.

Én nő vagyok, talán ezért is más az álláspontom, mint az 1esnek.

Kettős érzés. Nyilván van ami jó ebben a kapcsolatban. De sok a rossz is. Hiába érzem, hogy szeret, ez sokszor nem elég. Nem gondolom hogy így maradunk most már életünk végéig, előbb vagy utóbb lépni fogok. És neki lesz rosszabb!

Jelen, szintén nőként. Jelenleg elég szar. Nem olyan rég lett vége az előző kapcsolatomnak, ami már eléggé haldoklott az utóbbi időben, tehát nem a nős pasi miatt szakítottam. Én nagyon régóta vágytam arra, hogy legyen köztünk valami ezzel a férfival, és azt gondoltam, hogy ha egyszer összejönnénk, akkor vele aztán tényleg csak a jó rész lesz, mert annyival idősebb mint én, és annyira már életszakaszban járunk, hogy teljesen egyértelmű, hogy ennek nincs jövője, én sem élem bele magam, ideig-óráig jól érezzük magunkat, utána mindenki megy a dolgára, nincs kötöttség részemről. Mivel ő házas, akkor jövök össze valami komolyabbra egy korombelivel, amikor akarok, de amíg szeretem őt, addig kizárólagosan rá akarok koncentrálni. Saját döntés. Ez volt az elképzelés.

A valóság pedig az, hogy nagyon jó vele a szex, és ez valószínűleg elsősorban azért van, mert elég mély érzéseket táplálok iránta, elég régóta. Már azelőtt is, mielőtt kezdődött, de most meg aztán még inkább. Olyan dolgok is tetszenek rajta / benne, amik mindenki másnál taszítanának. Bármikor bármit félredobok, ha neki van némi ideje. Egyébként emberileg nagyon figyelmes, rendes ember. Most a megcsalás etikai részétől eltekintve mondom ezt, hogy velem, a szeretőjével is az. Viszont elképesztően szar érzés, hogy szeretnék vele többet lenni, és nem lehet. A többet alatt nem azt kell érteni, hogy napokat, hanem, hogy egyszer mondjuk a maximum 3 óránál többet. Vagy ne csak egyszer azt a 3 órát egyszer egy héten. Egy éjszakáért elég sok mindent megadnék, de ezt rendkívül reménytelennek látom. És rohadtul zavar, hogy látszólag neki ez a heti egyszer 2-3 óra bőven elég. Neki ez így nagyon jó. Nekem pedig nem. Tudtam, hogy mibe megyek bele, tudtam, hogy nem fogunk hosszú időket együtt tölteni, de mostanában tényleg olyan, mintha ez nála valami fix dolog lenne, ez az időintervallum. és akkor sem töri magát, ha esetleg megoldhatna ennél többet is. Valamiféle érzelmei vannak irántam, de úgy érzem, hogy nem sok. Szeret velem szeretkezni, nagyon is, szereti az izgalmat, ami ezzel és velem jár, minden nap többször bejelentkezik írásban, hogy mizu meg ilyesmi, de ennyi, és nem több. És nagyon szar érzés, hogy én bármikor bármit félredobnék miatta, ő pedig nem teszi meg ennek a töredékét sem. Neki ez elég. A heti egyszer 2-3 óra szex és az írogatás a napi dolgokról.

Engem pedig érzelmileg (a szexualitásnak részemről ez az alapja, soha senki olyannal nem feküdtem le, akibe ne lettem volna legalább egy kicsit belezúgva) senki más nem érdekel, mert őt szeretem. Tudom, hogy ez időleges köztünk, és nem tudok annyira beleszeretni, hogy azt gondoljam, hogy ez lehet másképp, de tényleg nagyon fáj, hogy ő látszólag ennél többet nem akar. Hangsúlyozom: a többet alatt csak a heti 2-3 óránál kicsit gondolok többre. Neki ez egy kellemes időtöltés, egy jó szabadidős program, ami közben és után szuperül érzi magát, de a következő hétig nem számolja a vissza a napokat, én viszont igen. Nem tudom, meddig tudom ezt így csinálni.