Szakítanom kellene?

Párommal távkapcsolatban élünk, kéthetente találkozunk, egyszer én megyek hozzá, egyszer ő jön hozzám egy vagy két éjszakára.

Most a párom lenne a soros az utazásban.

Pénteken, ma jött volna, vasárnap megy. Csakhát egy barátjának születésnapi bulija lesz ma még, ezért holnap jön csak.

Nekem ugyancsak jövő héten van a születésnapom. Szóval simán indokolhattam volna, de egyszerűen nem akarom kikényszeríteni, hogy most mindenképp velem kelljen lennie ha amúgy nem akar.

Úgy érzem, hogy a barátok jobban előtérben vannak, mint én, mint a párja.

Ha nem találkozunk a barátaival van hétvégén, a péntek szinte fixen haveros nap, de ami jobban zavar, hogy hétköznap is előfordul ugyanúgy.

Szerintem a héten egy este ha van, amikor tartalmasan beszélgetünk.

Alig találkozunk és még ebből is elcsíp, de közben mondja, hogy sajnálja, meg nagyon nehéz volt döntenie. Hát nekem nem lenne nehéz választanom.

Inkább szívesebben megy füvezni, meg alkoholizálni velük, ez nem esik jól, főleg, hogy máskor is tudják ezt csinálni.

Ha ennyire különbözik az elképzelésünk a kapcsolatról, szerintetek érdemes kínlódnom?

Megint kiborult a pohár nálam, de tényleg, annyira rosszul tud ez esni nekem.

Ha már meghallom tőle, hogy haverok, egyből elkap a rossz érzés, hogy na megint ez lesz. Megint felejtsem el egy időre, megint tegyem félre magam.

Én úgy képzelek el egy kapcsolatot valakivel, hogy a választottam egyúttal a legjobb barátom is, akivel ha tehetem minél többet együtt vagyok, mert szeretek vele lenni, mert így lehet melegen tartani valamit.

Nem azt mondom, hogy ez a norma, mi egyszerűen mások vagyunk.

De nekem ebből már elegem van.

Nagyon felfújom szerintetek?

Mi a véleményetek?