Mit tennél ha a párod nem mondana és nem kérdezne semmit?

Szóval... nem kommunikál? Miért lenne a párom? Egyáltalán ha így áll hozzám, mégis hogy kerültünk volna olyan közelségbe, hogy a páromként nyilatkozzak róla? De ha már így alakult, nyilván nem maradnék mellette, hát elég egyértelműen nem érdeklem, így meg minek.

Csendestárs. Van amikor jó az ilyen, én sem szeretem, ha valaki rutinszerűen beleszólogat a dolgaimba, meg mindenről beszámolót kér.

Ha egész nap nem szólnánk egymáshoz engem fusztralna, oke en se vagyok mindig beszédes kedvemben de azt hogy sose. De mivel en eleve nem ilyen tipus vagyok, nem jottem volna össze hasonló habitosu emberrel mint a barátod. Nincs vele baj csak nem hozzád való

Gondolom próbáltad,hogy beszélgetsz Vele, kérdezed a napjáról, mesélsz a Tiédről. Ha ezt még nem tetted meg így, rendszeresen, próbáld meg. Nem mindenki mesélős, de pl. a férjemet én így "alakítottam", a gyerekemet pedig már így neveltem. Kérdezem, érdeklődök, meséljen, odafigyelek Rá.

Az én házasságom egy 2 hetes nonstop csenddel ért véget. Kíváncsi voltam, ő meddig bírná. Kiderült, hogy bírná akármeddig. Egyáltalán nem volt arra igénye, hogy beszélgessen velem, mindig én erőlködtem, aztán meg én voltam az erőszakos p-csa, aki nem hagyja őt békén. Naponta kb öt percet ha beszéltünk, és általában akkor is kioktatott, hogy valamit nem jól csináltam és különben is hagyjam békén, aztán elvonult telefonálni az anyukájával. Én erre azt mondtam, hogy ennek így semmi értelme és nem csinálom tovább, beadtam a válást. Életem legjobb döntése volt. (Hozzámenni pedig a legrosszabb.)

Viccelsz, ugye? Tök egyértelmű, mit tennék, basszus a haverjaim többet érdeklődnek irántam.

Nem lennék egy ilyen halott kapcsolatban.

Ha semmi kommunikáció nincs köztetek az valóban gáz. De. Ha semmi különös nem történt veled vagy vele aznap akkor ugyan miért kellene üres dolgokról beszélgetni órákon át? Iszonyatosan fárasztó tud néha lenni végighallgatni a sok semmit ami éppen aznap történt a párommal. Akkor már inkább a hallgatás.