Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Diploma előtt áll a párom, szeretem és nem akarom elveszíteni! Mit tegyek?
Van egy kapcsolatom 2 éve. Mindketten tanulunk, de nem egy városba, tehát úgy mond távkapcsolatba élünk, de még sem mondható annak, amikor csak tudunk találkozunk.
A párom jövőre fog diplomázni, elég feszült időszak ez és sajnos ezt a feszültséget a kapcsolatunkba is megéreztem.
Igazából először Ő ült le velem beszélni, hogy mit is érez, megfordult a fejébe a szakítás gondolata, és ez a beszélgetés engem nagyon váratlanul ért.
Voltak köztünk olyan beszélgetések, ami arról szólt, hogy mi lesz velünk ha Ő lediplomázik stb.
Igazából nem szakítottunk, mert rájöttünk arra, hogy nem ez a megoldás, más hiányzik az életünkből, a közös programok stb.
Én probálok úgy mond új színt a kapcsolatba vinni, de olykor úgy érzem nem mindent vesz észre.
De az is lehet hogy bennem van a hiba, mert tüskeként maradt meg bennem az a beszélgetés.
Mindent megtudtunk beszélni és oldani, most valahogy még is úgy érzem egyedül maradtam és egyedül harcolok.
Megértem hogy Ő neki most más a fontosabb a diploma körüli teendők, de olykor úgy érzem el vagyok hanyagolva.
Félek attól hogy eltávolodunk egymástól.
Követtem el hibákat a kapcsolatba amivel talán erőltettem nála valamit és lehet hogy ettől begörcsölt.
Az elmúlt időszakba távolinak érzem magamtól, mikor együtt vagyunk nem nagyon érzek vészhelyzetet, csak mikor nincs velem akkor gondolok arra hogy elveszíthetem.
De annyira szeretem Őt, csak hát megfolytani sem folythatom meg.
Elhatároztam hogy mellette leszek és lelkileg mindenbe támogatom őt, csak olykor nekem is szükségem volna arra hogy nekem is adjanak erőt dolgokhoz.
Nyáron összeakartunk költözni sajna nem sikerült, állást kaptam Pesten és itt kellett maradnom :-(
Szeretnék vele összeköltözni, de úgy édrzem jelenleg, nem téma nála ez.
Olykor nem tudom mit csináljak, néha teljesen elkeseredek hogy a kapcsolatom "elromlott", néha azt mondom küzdenem kell, hogy újra egymásra találjunk, de nem csak nekem kéne, néha meg azt mondom most türelmesebbnek kell lennem és nyugalmat kell teremtenem a páromnak.
Csak egy dolgot tudok úgy igazán, szeretem őt és nem akarom elveszíteni!!!
válasza:Ugyanebben a helyzetben vagyok én is, mert az én párom is nyáron diplomázik. Azonban, szerintem ez nem indok arra, hogy ilyen komoly beszélgetésbe kezdjetek. Ha felmerült benne a szakítás gondolata, akkor ott más valami van..., hiszen ilyen szituban tuti, hogy nagyon ideges az ember, de akkoris szükség van a szerelmünk támogatására.
Ahogy kivettem a szavaidból, te még harcolnál érte, de sajnos ő nem így van vele. Meg kell vele beszélned hányadán áll, mert lehetséges ő már nem úgy érez. Azonban, ha van még remény, akkor ne adjátok fel.
Petranova
Én néha úgy érzem hogy azon a bizonyos beszélgetésen nem tudok túl lépni, és azóta vizsgálom őt, hogy mit csinál, hogy cselekszik stb.
Olykor faggatam és akkor kicsit ideges lett.
Máskor meg saját maga mondta, hogy a nagy probléma és gond nála a suli, semmi más.
Olykor nem tudom mire gondoljak, úgy érzem jelenleg összezavarodtam és a bizalmam kicsit ingadozik.
Nem azt mondom hogy a kapcsolatára koncentráljon 1000-rel, mert ez hiba volna, csak figyeljen apró dolgokra ami kiszúrja a szemét.
Én még harcolok, mert eddig ebbe a 2 évbe nem voltak problémáink.
S úgy gondolom, minden kapcsolatba vannak hullámvölgyek, amit ha két ember akar meg lehet oldani.
S mi akkor nem szakítottunk, tehát meg akarjuk oldani, csak kérdés hogy ki hogyan kezdett neki e probléma megoldásához.
Úgy érzem nem elengedni, hanem megfogni kell egymás kezét.
S mint mondtam, amikor együtt vagyunk nem érzek problémát, csak mikor egyedül vagyok akkor gondolkodom sokat, de akkor sem benne keresem a hibát, hanem magamba is, hogy én mivel járultam hozzá e helyzethez és hogyan tudnák kimászni belőle.
válasza:Szívesen beszélek levélbe vagy akár msn-en is, amelyik neked jobb.
Azért írtam ide, mert tudom, hogy másoknak is vannak gondjai és akik egy cipőbe járnak, könnyebben tudnak másoknak segíteni.
Küzdeni fogok, mert ha feladnám, akkor oly könnyen feladnák mindent az életbe és akkor arra a döntésre juttnák, hogy soha nem is volt nekem fontos semmi a világon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!