Ha az egyik fél szorongóan kötődik a másikhoz, akkor ebből sose lesz normális, egészséges kapcsolat? Voltatok már hasonló helyzetben?

Szerintem lehet belőle egészséges kapcsolat, márpedig két ok miatt is.

1. A párod egy teljesen korrekt javaslattal állt elő, a párterápiával, tehát neki fontos vagy, fontos a kapcsolat és tenni is szeretne érte. Ez mindenképp biztató szerintem.

2. Éppen a párterápia fog segíteni ebben, hogy esetleg kicsit másképp tudd szemlélni a kapcsolatot, hogy ne függj tőle. Nyilván a változás benned fog létrejönni, de a párterápia eszközöket ad ehhez.

Ui. Én is hasonló szituban vagyok, tökre ugyanazok, amiket leírtál, ugyanazok igazak rám is. Holott tudom, fontos vagyok a páromnak, sokszor mégsem érzem így, tehát abszolút átérzem a problémád. Én 22L, párom 30F

Neked és az első válaszolónak csak azt tudom javasolni, hogy dolgozzatok magatokon, az önbizalmatokon. Tudom, hogy milyen, mert nagyon sokáig én is így voltam. Aztán felismertem, hogy az önbizalmat nem mástól kell várnom, hanem önmagamat kell előbb szeretnem. Ha magadat nem tiszteled, nem szereted, sosem fogod elégnek érezni azt, amit mástól kapsz. Arról nem beszélve, hogy bármennyire is szeret titeket a párotok, egy idő után ő fog beleunni az állandó bizonygatásba, hogy igenis szerethetőek vagytok. A féltékenység is innen ered, félted, mert úgy érzed, nem vagy elég jó neki. Az ebből fakadó frusztráció pedig oda vezet, hogy állandó stresszben fogtok élni, ami szépen lassan megöli a kapcsolatot.

A szakember jó ötlet volt és dicsérendő, hogy a párod hajlandó dolgozni a kapcsolatotokon. Már ebből is látszik, hogy fontos vagy neki. Innentől fogva pedig te is láthatod, hogy az ég világon semmi értelme azon görcsölni, hogy nem vagy elég jó neki.

3.

A kérdés csak az, hogy adott esetben hogyan kedvelje magát az, akinek nincsenek jótulajdonságai és nem szerethető? Mert odáig én is eljutottam, hogy az önbizalomnak belülről kell fakadnia és nem a külső megerősítésekből, de mégis hogyan fakadjon belülről, ha nincs "mire föl" magabiztosnak lenni?

3-as vagyok.

Kizárt dolognak tartom, hogy valakiben ne legyenek jó tulajdonságok. Legfeljebb nem akarja észrevenni magában, mert csak a rosszra fókuszál. Ha ennyire nem talál magában jó tulajdonságot, kérdezze meg a párját, a családját, a barátait, hogy mit tartanak benne jónak, írjon róla egy listát és sűrűn olvasgassa, ezzel tudatosítva magában, hogy igenis vannak értékei.

Sajnos az ex-barátnőm ilyen volt. Szorongóan kötődő kapcsolatfüggő, aki folyamatosan csüngött rajtam és elárasztott az érzelmeivel. Alapvetően nem vagyok rossz ember, ezen tulajdonságai azonban 1-2 év alatt szörnyeteggé tettek. Egy idő után megvetően tekintettem rá, értéktelennek kezdtem érezni amiért semmiféle méltóságot nem mutatott, nem állt ki magáért, mitöbb: Kényszeresen meg akart felelni nekem és a családomnak (holott mindenki nagyon szerette, és semmiféle elvárásunk nem volt felé). Ha hülyeséget csináltam (nem megcsalás szintű dolgok) akkor sem mert elküldeni a picsába, hogy észrevegyem magam, mert félt, hogy ezzel elveszít. Hamarosan ő is azt érezte, hogy "nem elég jó,, és az önbizalma is lenullázódott (holott okos és gyönyörű volt). A szorongó kötődése taszító hatást váltott ki belőlem. Ez a videó tökéletesen összefoglalja amiről beszélek:

https://www.youtube.com/watch?v=D5Y5jqYjPLc

Azóta új kapcsolata van, és totál megváltozott: Magabiztos, értékesnek érzi magát egyedül is, felhagyott a féltékenykedéssel, és ha valami nincs ínyére, ki mer állni magáért a másikkal szemben. És láss csodát: Őrülten vonzódni kezdtem hozzá. Bármit megtennék, hogy visszakapjam. Szóval igen: Szerintem rossz hatással van a kapcsolatra, ha ilyen az egyik fél. Te viszont tényleg iszonyat szerencsésnek mondhatod magad, hogy a párod a terápiát is hajlandó vállalni érted. Ne hagyd, hogy tönkremenjetek!