Ez igy normális?

Normális, higgadt hangnemben.

Dehogy normális,sürgősen beszéljétek meg,mert frankón haza fogja vágni a kapcsolatotokat hidd el. Én is eljutottam egy olyan pontra,igaz még a kapcsolatunk elején a férjemnél,hogy megírtam neki,vagy anyád vagy én,válassz! :-) Nyaralni,mindenhová jött velünk,de még ezt is túléltem volna talán,ha nem pofázik mindenbe bele..Beült az autónkba,és egyfolytában az ő dumáját kellett hallgatni,meg a büdös parfümjét szagolni..Ráadásul a férjem anyuci kisfiacskája volt,se férj se másik testvér..Eljutottunk oda hogy bár szerettem,de mondtam hogy válasszon.Hálistennek nemsokára össze tudtunk gyűjteni annyi pénzt,hogy saját lakást tudtunk venni,onnantól kezdődött a közös életünk,az igazi.Szabjatok egy határt,kettesben töltött időre okvetlen szükségetek van,de megmondom őszintén,én nem tartom jó ötletnek az egyfedél alatt lakást,még ha egy tündér lenne is az anyósom...

Szerezz másik álompasit, mert ez nem az. 😶

Ahogy írtad nem tud már egyedül maradni és végleges a helyzet, így nagyon sok megoldás nincsen erre a problémára. Valószínűleg a párod nem fogja idősek otthonába tenni, szóval az lesz előbb-utóbb, ami szinte biztos, hogy a kapcsolatotok tönkre fog menni és elfogsz költözni. A párodnak esetleg, ha van testvére vagy olyan rokona, aki néha tudna róla gondoskodni az egy jó megoldás lenne az olyan alkalmakra, hogy nyaralás, kikapcsolódásos napokra.

Leülteted a párod, és nagyon világosan elmagyarázod, hogy szükségetek van magánéletre, még az sem normális, hogy kopogás nélkül átjöhet, nemhogy mindent együtt csinálni.

Az egyoldalu ultimátum ertsd anyos hozzatok koltozik minden csak nem megbeszeles. Ez kettotok elete nelkuled nem hozhat döntést.