A ti parotok anyukajanal, anyosotoknal is bekapcsol ez a "magno"? Hogy kezeled, okozott problemat a kapcsolatotokban?

Elköszönéskor az én anyósom is szinte mindig ezeket mondja. Őszintén szólva nem értem, miért baj ez.

Mint ahogy azt sem, miért zavar, ha mindig ugyanazt ismételgeti, miután te néhány mondaton belül érzésre 40x írtad le a magnó szót...

Nekem a saját nagymamámnak van magnója. Nagy volt-e a forgalom, mi újság xy településen (ahol lakunk), mit szoktál főzni, nézitek-e a tévét.

Ő azért csinálja, mert úgy gondolja, hogy minden percben beszélgetni, csevegni illik, KELL, különben ő rossz vendéglátó, háziasszony. Nem mintha amúgy nem beszélgetnénk, csak nekünk nem baj az sem, ha 2 sütit csendben majszolunk el, neki meg igen. Vagy ha egy kicsit olyan a téma, amihez ő nem tud hozzászólni, akkor is a saját hibájának érzi, hogy ő most "nem beszélget", és bedob egy kérdést a szalagról.

Azért kérdezi mindig ugyanazokat, mert nem nagyon ismer mást, neki kicsit szűkebb volt a világ egész életében, most, időskorára pedig főleg.

Hogy vigyek bele egy kis változatosságot, sokszor előkapok a tarsolyomból én is ilyen kis semmiség kérdéseket, és "beelőzöm" őt. :) Jólesik neki, elégedetten válaszolgat, cseverészik. Próbáld ki.

Amúgy nem szidtad durván az anyósjelöltedet, de a stílusodban, ahogy írtál róla, mégis van valami lekezelő. Inkább azt érezni hangsúlyosan, hogy hű de az agyadra megy, hülye, kicsit ki is röhögöd. Nem azt mondom, hogy nem tud fárasztó lenni ez a jelenség, de azért finomíts azon, ahogy hozzáállsz és ahogy kifejezed magad ezzel kapcsolatban. Tényleg lehetnél toleránsabb, mert ez a szokása nem ellened szól, és végső soron nem árt vele semmit.

Minden bántás nélkül kérdezem: Ti miről szoktatok Velük beszélni? Kérdezitek bármiről is Őket, vagy meséltek a Ti életetekről?

Ez amiről írsz régre nyúlhat vissza. Egy szülő-gyerek kapcsolat vagy olyanná alakul,hogy sokmindenről beszélgetve - kivéve a szexuális el.foglaltságról- vagy felületes.

Én is fiús anya vagyok, lehet,hogy a gyerekem annyi idős mint a Te barátod. És van barátnője is, már együtt élnek. Amikor hármasban beszélgetünk én is általánosabb témát hozok fel. Mi történt a héten, mi van a munkahelyen, mit újítottak a lakáson stb. És igen, megkérdezem azt is ha telefonon beszélünk,hogy ettek-e már ma...Mert egy szülő már csak ilyen. Hozzáteszem: ha itthon vannak én mindig teszek be Nekik kaját.

Nekem úgy tűnik - bár lehet,hogy ez nem így van-, hogy Neked van elvárásod a a barátod szülei felé, de kérdés,hogy Te milyen lépéseket teszel?

Ha csak ültök és várjátok,hogy mikor indulhattok ne csodálkozzatok azon,hogy a beszélgetés megreked.

Félre ne értsd, nem török pálcát fölötted, vélhetőleg én is ilyen voltam amikor huszonévesen az anyósommal álltam szemben. Most viszont szülőként már látom a másik oldalát is, ezért írtam mindezeket.

Ha viszont Ti próbáltatok kommunikálni, közelebb kerülni Hozzájuk és nem ment, akkor fogadd el Őket ilyennek.