Van még értelme? Ezen lehet még segíteni!

És neked erre van szükséged egy ilyen kapcsolatra, egy ilyen életre?

Vagy inkább keresel majd olyan társat aki mellett békesség van, nyugalom, önmagad lehetsz, nem lesz semmi amitől félned vagy tartanod kell, aki mellett mindig vidám lehetsz?

De ezzel csak az éveidet pazarlod el.

Ez majdnem olyan mint egy távkapcsolat, amit át kell gondolni, megéri hetekig várni a másikra hetekig elviselni, hogy nincs veled, kb 1 vagy 2 szép napért cserébe??

Nálad kb ugyanez, megéri a szenvedés és kínlódás azért a kevés jóért.

Nem vagytok 20 éve házasok, nincs gyerek (hál istennek) nincs közös hiteletek....nincs semmi amiért meg kéne gondolni azt, hogy meddig maradj benne.

Azért érzed azt hogy mikor nem dühöng akkor "boldog vagy", mert akkora kontraszt és hullámzás van a kapcsolatotokban, hogy a nem dühöngő időszakok olyan érzés mintha a mennyország lenne. Ha kiszakadsz majd egyszer és egy év után visszanézel, fogod majd a fejed hogy mit tartottál boldogságnak, mikor köze nem volt hozzá. Az biztos hogy nem kis gondok vannak nála fejben, több annál hogy ezek random veszekedések lennének.

Viszont leírod hogy te is hozzáteszel ehhez, tehát tudod milyen, de ettől függetlenül flegmázgatsz vele, mintha direkt drámákat akarnál és dühöngő reakciót tőle. Pont hogy neked kéne félned az ő reakciójától, nem fordítva, szóval itt szerintem esélyes hogy mély problémák vannak mindkettőtöknél.

Ami a szakítást illeti, rajtad múlik hogy milyen életet akarsz élni. Ha a fentit, akkor maradj vele, ha nem így akarod folytatni, akkor ki kell lépni belőle. Viszont ahogy mondtam, neked is érdemes magadba nézni és gondolkodni hogy miért jó az neked mikor te küldöd a dühöngőbe. A szakadásnál számolj azzal is, hogy nagyon kemény lehet, akár öngyilkossággal fenyegetőzik ha elhagyod, ugyanis általános szokott ez lenni az instabil embereknél.