4 hónapja vagyunk együtt . Az elején minden percben, egy hónapja tartottunk egy 3-4napos szünetet, de ő keresett fel. Miért? Bővebben lent!

Már az ismerkedést fázisban is írogatta,hogy legyünk barátok! Nagyon szeretett velem beszélgetni ,de 1 hónapig csak írogattunk és már akkor is láttam,hogy hezitál,mivel számára vagyis a családja számára gond,hogy van egy kislányom.

Aztán mégis úgy alakult,hogy összejöttünk.

Annyi de annyi jót tett velem,mindenben nézte,hogy tehetne kedvemre,segített sok dologban ,ügyintézés,költözködés (mindent magától,hogy nekem jó legyen ),kísérgetett ide-oda stb. Az együttléteink fantasztikusak voltak,és ha megöleltem olyan nagyokat sóhajtott és úgy szorított,mintha össze akarna törni. Egyik nap aztán pont a legjobb időszakban mondta,hogy hát ő csak rabolja az időm(vagyis mindig mondta,mert ő nem tud velem együtt élni ,nekem olyan kell ,aki tud ) ekkor volt a szünet,3nappal azután viszont átjött,hozott kajákat ,stb.Még mielőtt valaki azt mondja a szex miatt jött :nem .Pont ez az . Nagyon tetszem neki ezt tudom (mások szerint is szép vagyok ,de soha nem volt önbizalmam,Mindig mosolygok ,vidám vagyok ,ezt is szereti bennem ,meg azt,hogy magas ,vékony ,és mindig mondta ,hogy nem fair,hogy szép vagyok,mert nem tud nekem ellenállni ,pedig kellene) Szóval tényleg minden klappol,hajnalokig beszélgetünk.A szünet óta viszont egy hete mondta :oké,ki kell találnunk valamit . És mi lenne ha együtt élnénk ? En erre nem is reagaltam,azóta viszont ,keres meg átjön,de nem akar például lefeküdni velem (vagyis más miatt jön át és mondja ,hogy megy,aztán nekem kell megölelni stb és persze abból az lesz...tehàt nagyon jó,kíván ,de most nagyon visszavett az érzelmekből.És ha egyik nap mutat valamit ,másik nap a leghidegebb . De tudom nehéz elhinni,az egész sztorit kellene ismerni ,de tudom,hogy szeret,viszont ennek az ellenkezőjét próbàlja bebeszélni magának is és direkt hideg .El akar taszít ami sokszor .Kötetlen kapcsolatban gondolkodtunk,nem kérem én ,hogy vegyen el,nem tudom miért fél ennyire ?Nem adja át magát az érzelmeinek ,nekem meg már így ez nem olyan jó.Viszont elveszíteni nem akarom,annyi sok jót tett velem ,amiért mindig hálás leszek neki ,arra gondoltam ,nem fogok szexet kezdeményezni (amúgy számomra nem az aktus maga kellett sokszor,hanem ,hogy megöleljen stb ...de mivel látom ,hogy ő szenved (mert szenved és minden nap mást mond,ezáltal en is szenvedek )felhagyok az együttlétek kezdeményezésével ,mert ha szeretünk valakit ,akkor nézzük ,hogy neki mi a jó és szabadjára engedjük .Ja plusz info ,jó pasi de önbizalomhianyos,mindig bizonygatta (már az ismerkedési szakaszban ,hogy ő nem elég jó nekem és en túl jó csaj vagyok ,hogy lehetek en vele ?!,tehát a szitu ,mindketten szeretjük egymást mégsem tud ebből kiegyensulyozottsag lenni (mert nekem nem is kapcsolat kellene ,csak az,hogy ami hétfőn A ,az kedden meg szerdán is az .... és depresszióra is hajlamos és felek ,hogy el fogja szúrni az életet .Szeretnem ha ez nem így lenne,mert egy nagyon értékes ember .Hogy tudnám segíteni az útján ? Amit most teszek ,nagyon türelmes vagyok és sosem teszem szóvá ( a szünet óta ) ezt a viselkedést ,csak megölelem ,mellette állok és várok ...csak várok .Szerintetek ez így jó?