Mikor ideális a párkapcsolatban elmondani egy titkot?

Ha nem bántalak meg nagyon #11 csak a kíváncsiságod kielégítésére nem írnám le az elcseszett gyerekkoromat. Egyrészt hosszú lenne, másrészt ez azért csak úgy nem mesélem el ezt mindenkinek.

Nem tudom, hogyan ítél meg a családom. Illetve azt sem teljesen értem, hogy milyen "rossz" hozzáállásomra gondolsz a családom felé?

Tudom #13, hogy a szégyenemnek nincs alapja. A szégyenérzetem fakad a rengetek megszégyenítésből amit átéltem, a tehetetlenségemből amiben éltem, az elfojtott haragból ami éreztem. Azonban ezt nem a szülő iránt éreztem akit mint ideált próbáltam látni hanem magam iránt (egyébként ez minden bántalmazott gyereknél ugyan így van a pszichológia szerint, legalább is hasonlókon mennek át). Nem én tehetek erről mégis gyűlölöm azt, hogy gyerekkoromban erőtlen voltam ez ellen tenni. Hiába tudom azt, hogy nincs okom szégyenkezni mégis érzem emiatt a szégyent.

Lehet ilyenkor mondani, hogy szakemberhez kell menni és kész. Nem voltam mert nem látom értelmét. Tudom, hogy miért vagyok ilyen, megtettem ellene amit lehetett. Az elmúlt 8 évben mint egy mellékesen sok ehhez kapcsolódó szakkönyvet és cikket olvastam valamint előadást hallgattam végig. A pszichológusok nem csodatevők, ők pont ugyan ilyen könyveket olvasnak és előadásokat hallgatnak.

Arra külön nincs igényem, hogy valakinek elpanaszkodhassam magam. A kérdésem csak a harmonikus párkapcsolat miatt merült fel.