Igaza van a barátomnak hogy ráérek 40 éves kor után szülni?

Khm...

23 és 27 évesen szültem a két nagyot. Gond nélkül teherbeestem, sima terhesség, átlag szülés.

A legkisebbet 35 évesen szültem. Volt előtte két vetélésem, kellett kapni hormon pótlást, hogy ő meg is maradjon, és nem hogy elsőre nem jött össze, de hónapokig próbálkozunk. Majdnem 2 év telt el az elhatározás (jöhet a tesó) és a betöltött 11 hetes terhesség közt (amikor 70% volt, hogy meg ismarad). Még a szülőszobában gyorsan ránk hozta a frászt, hogy az se legyen egyszerű, végül császármetszés lett a vége.

Ennyit tesz 5 év két terhesség között.

Eszembe nem jutna 40 felett szülni az elsőt. Nagyon bátor, aki bevállalja.

Anyának lenni se olyan, mint 23 évesen, de ebben van jó és rossz vegyesen.

Férfiként mondom, a barátod elképesztően éretlen.

1. Mai technika mellett is, 40 fölött már veszélyes korban leszel a szüléshez.

2. Minél később szülsz, annál kevesebbez fogsz megérni a gyereked életéből.

Pl. 40 évesen lányt szülsz, őt is összehozza a sors egy barommal (bocs), és mondjuk leszel 80 az unoka születésénél. Minimális eséllyel lehetsz majd aktív része az életének.

Erre én jó példa vagyok. Nagymamám 36 volt anyám születésekor, anyám is pont ennyi, amikor én születtem. Nagymamám 88 évesen halt meg, nem érte meg még az általános iskolai ballagásomat sem, pedig 88 év ma se kevés. Emellett folyton betegen, nehéz mozgással láttam, nem adatott meg, hogy nagyszülőkkel játszhassak, stb (másik három meghalt a születésem előtt, tessék...).

29 vagy legjobb korban a szüléshez, keress egy érett gondolkodású pasit.

A baràtod csak hülyít tèged!Soha nem akar gyereket!

29 évesen már nem vagy fiatal ehhez,36 fölött meg már veszélyeztetett.Nem véletlen.Én a helyedben màs pasi után néznék,mert ez csak időpazarlás.

Férfiként és apaként mondom, hogy nincs igaza, és szerintem ő egyáltalán nem akar gyereket, ez csak időhúzásnak tűnik. És amikor 40 leszel, akkor azt mondja, hogy ő inkább mégse akar gyereket.

Persze lehet szülni 40 évesen, csak sokkal nehezebb teherbe esni (ha sikerül egyáltalán), sokkal nagyobb az esély vetélésre, anya csontritkulására, fogyatékos gyerek szülésére. A legfontosabbat ne felejtsük el, egy gyereket nem csak megszülni kell, hanem fel is kell nevelni. Ha 40 évesen szülsz, te 58-59 leszel, a párod 64-65 éves, amikor érettségizni fog a gyerek, és még csak ezután megy egyetemre.

Mi mindketten 35 évesek voltunk, amikor a kislányunk született, és sokszor éreztük, hogy már nem vagyunk huszonévesek. 40 környékén az ember már nehezebben bírja az éjszakázást, a kevés alvást, megpróbálni összeegyeztetni a gyereknevelést és a munkát, nem is beszélve arról, hogy egy kis gyerek milyen gyakran beteg, amikor az egyik szülőnek muszáj vele otthon maradni.

"ö csak 45 év felett akar apa lenni"

Egy barátnőm hasonló helyzetben volt a párjával, mint te, és hagyta az idejét húzni 35 éves koráig.

Utána több, mint három év kellett, hogy teherbe essen, aztán sajnos elvetélt a 12 hét körül. Utána kb. két évre rá egy másik babát veszített el még korábban az első trimeszterben, a 10 hét körül. Utána 40 felett végigcsinált két lombik programot a Kaáli intézetben, eredménytelenül.

Lelkileg nagyon megviselte, és végül a kapcsolatuk is ráment erre az egészre, mert a volt párját is okolta, meg magát is, amiért hagyta, hogy eddig húzzák az időt baba témában.

A szakításuk után, 45 éves kora előtt volt még két donorspermás lombik kísérlete Angliában egy olyan intézetben, aminek jobb a siker rátája az átlagnál.

(Később egyszer összeszámolta, hogy az orvosi kivizsgálásokra és a lombik programokkal kapcsolatos kivizsgálásokra, eljárásokra elköltött közel 10 millió forintot.)

Most 52 éves, egyedül él, gyereke nincsen.

A volt párja pár évvel idősebb nála. Neki a szakításuk után, a következő kapcsolatából született egy fia és nemrég egy kislánya egy nála 12 évvel fiatalabb nőtől.

A párodnak viszonylag jó esélye van arra, hogy 45 felett is apa lehessen (bár szerintem valószínűleg nem akar, csak ezzel a halogatással hárít - könnyebb most azt mondania neked, hogy 'majd', aztán később majd azt, hogy ne haragudj, de már máshogy látja, meggondolta magát, vagy simán csak kivárni, amíg a töredékére csökkennek az esélyeitek.)

Neked sem kizárt közel sem, hogy akár 40 felett is sikerüljön, de az rendkívül messze van az igazságtól, amit a párod állít, miszerint "mai technika mellett már minden nő 40 év felett is szülhet gond nélkül". Ha erről reális képet szeretnétek, akkor érdemes lenne egyszer együtt elmennetek egy konzultációra akár a Kaáli Intézetbe, akár más helyre, ahol asszisztált reprodukciós eljárásokkal foglalkoznak, és egy orvos tapasztalatait meghallgatnotok. Nekem ebben a helyzetben megérne ennyi pénzt, hogy egy orvos mondja el a páromnak, aki több ezer nő esetét látta, hogy reálisan nézve milyen életkorban mik az esélyek a statisztikák alapján, ne pedig abból induljon ki, amit a médiában időnként lát, hogy XY-nak is lett bőven negyven felett.

Egy barátnőm végigcsinált a Kaáli-ban két lombik programot a férjével 39 és 41 évesen, semmi alapbetegsége, csak egyik petefészkén teljes elzáródás volt egy korábbi gyulladás következtében, a másikat pedig a gyulladás utáni hegesedés miatt el kellett távolítani.

Nekik kb. 5 évvel ezelőtt azt mondta az ottani orvosuk, mielőtt nekifutottak az első lombiknak, hogy az életkora miatt 2-3 % az esélye, hogy sikerül a lombik, ebben a tudatban döntsenek. (Sajnos nem is sikerült, a második lombik program után elfogadták, hogy ennyi, marad az egy gyerek, aki még természetes úton fogant, és akkor már 14 éves volt, pedig neki a férje is nagyon szeretett volna másodikat.)

Neked kell tudnod, hogy számodra mennyire fontos az anyaság, és ha nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, akkor vajon könnyen el tudod-e majd engedni, fel tudod dolgozni, hogy erről le kell mondanod, és nem fogsz-e egy életen át akár tudatosan, akár tudat alatt haraggal viseltetni a párod iránt emiatt, ha együtt maradtok.

Ha én lennék ilyen helyzetben, és vennék egy mély levegőt, és elengedném ezt a kapcsolatot, mert biztosan nem akarnék 40 éves koromig várni - és nem csak azért, mert akkor koránt sem biztos, hogy sikerül.

De te tudod, a te életed, a te döntésed, aminek te viseled a következményeit.