Jól érzem, hogy a párom (barátnőm) megakar változtatni, hogy ő akar dirigálni mindenben, vagy velem van a baj? Normális ez így?

Egy éve vagyunk együtt, illetve szeretnénk összeköltözni egy közös házba, de úgy érzem minden rám van hárítva, csak elvárásai vannak velem szemben, nekem kell megoldanom mindent és ha nem sikerül egyből hibáztatva vagyok.

Mivel 260 km van köztünk, így szeretnénk összeköltözni, amihez kell egy saját ház is. Már az elején probléma volt, hogy ő nem jön oda, ahol én lakom. Belementem, hogy vegyünk házat arra felé, amerre ő van. Jelenleg minden hétvégén találkozunk és együtt vagyunk, de csak én járok hozzá, ő az egy év alatt csak egyszer jött el. Hónapok óta most marad ki egy hétvége, mert beteg vagyok és fáradt is, nem tudok menni. Természetesen kaptam is érte, mert szerinte ha igazán szeretném mennék, mert nem vagyok halálos beteg. De persze sok hasonló megnyilvánulása volt már... A lakás vásárlást is úgy érzem teljes mértékben rám hárul, és olyan elvárásai vannak, ha nem tudok félre tenni elég pénzt, hogy legalább másfél év alatt tudjunk venni házat, ő befejezi ezt a kapcsolatot, mert neki a hétvégi találkozgatások kevesek. És itt jön a képbe az, hogy bármennyire is próbálok spórolni, iparkodni, mindig közbe jön valami, például a múltkor tönkrement az autó, 360000 ft volt a javítása, amire ő persze kiakadt, és ordítozni kezdett velem, hogy az ilyenek miatt nem tudunk előre haladni, mert nekem az autó is fontosabb minthogy házunk legyen. Én persze autó nélkül nem tudok járni dolgozni, mert tömegközlekedéssel lehetetlen lenne, olyan helyen lakom. Erre csak azt a választ kaptam, hogy keressek közelebb munkahelyet. Olyan is volt, hogy rendeltem egy pizzát, mert nem volt itthon semmi kaja, fáradt voltam és akkor értem haza munkából, hát azért is leszidott, hogy miért nem csinálok egy szendvicset, miért a drága pizzát rendelem, így sohasem fogunk összeköltözni és nem lesz házunk, ha csak a pénzt szórom. Ő persze napi 2 doboz cigit elszív, amikor szóvá tettem, ő volt megsértődve, hogy nehogy már ne engedhessen meg magának ennyit. Ő megvesz magának mindent, most vett új nyakláncot valami horror összegért, új telefont is. Egy hétre rá én is vettem másik telefont magamnak, mert a régi tönkrement, akkor megint kaptam, hogy megint felesleges dolgokat veszek. Én legalább havi 70-80 ezret tudok félre rakni, ami szerinte nagyon kevés és nem igyekszem eléggé.

Sok probléma van még, mégpedig hogy olyanná akar formálni, amilyennek ő szeretné, hogy legyek. Vele töltöttem az egész karácsonyt és szilvesztert is, illetve az ő családi körében kötelező volt elmenni mindenkihez karácsonykor, de amikor mondtam hogy legalább 2 napra ugorjunk el apumhoz is hozzánk, kikelt magából és elkezdett ordítozni hogy mit képzelek én, arra is **sszunk el 12000 ft-ot, hogy felkocsikázzunk hozzám 2 napra majd vissza?!

Normális ez így és tényleg többet kellene tennem, vagy vele van a baj? Én már belezavarodtam az egészbe és nem tudom eldönteni mi a helyes.

ő 25L én 31F vagyok.