Szerelem egy borderline személlyel. Vannak itt olyanok akik párkapcsolatban éltek/élnek ilyen emberrel? Tapasztalatok?

Én nem tiszta borderline-ost ismertem, az illetőben az összes B-s személyiségzavarból (nárcizmus, antiszociális/ pszichopata, borderline, hisztériás) volt, inkább a pszichopátia dominált. Ugyanez volt, annyi különbséggel talán, hogy én az elejétől kezdve sem tartottam vonzónak, szerencsére szerelmes sem voltam bele, csak balf.asz módon belementem néhány hónap után kapcsolatba, annyit "unszolt". Vele nem nagyon akartam összejönni, csak nem nagyon értettem, hogyan működik ez a barátnősdi (most sem nagyon, egyszerűen máshogy vagyok huzalozva, és nem igazán érdekelnek a lányok sem), röviden ennyi a háttér. Az elején még tudott úgy, ahogy viselkedni, aztán mivel az ő ízlésének nem játszottam eleget az engedelmes pincsit, szintén jöttek a hisztirohamok és érzelmi játszmázások, olyan hülye voltam, hogy én sem értettem eleinte, mi folyik, és hozzád hasonlóan kísérleteztem. :D Egyszer aztán pont fontos és eléggé sürgős dolgom volt, amikor nekiállt megint tenni az eszét, és akkor baromira berágtam, kb. kiengedtem minden dühömet, amit lefojtottam az addig eltelt idő alatt (kb. egy hónap), és elküldtem az anyjába, akkor még finomabban, de el. Másnap ott is hagytam, mert visszagondolva egyértelmű volt, hogy ebből az életben semmi normális nem lesz.

Ezt követte néhány hét sms-es és facebook-os zaklatás részéről, aztán mikor megfenyegettem, hogy feljelentem, abbahagyta. Később (kb. fél-egy évre rá) újra elkezdett visszaszivárogni a társaságunkba (otthagyta az aktuális lovag, ha csúnyán akarom kifejezni, becses volt hölgyismerősöm több f.aszt fogott, mint kilincset). Először igyekeztem teljesen levegőnek nézni, de többszöri alkalommal már nem tetszett a stratégia, tudtam, hogy valami biztosabb kell. Később ezért újra beszélni kezdtem vele, és onnantól kezdve nagyjából folyamatosan sz.arrá aláztam, ha alkalmam volt rá. Erre nem kellene büszkének lennem, de örültem, hogy a kezdeti balfékeskedés után ilyen simán meg mertem már ezt tenni. A módszer bevált, rövid úton lekopott, azóta nem is igen hallottam róla.

Szerintem is van benne erős nárcizmus is. Főleg, hogy 3 hónapig minden jó volt. Az volt úgymond a beérkező időszak, hogy a kötődès kialakuljon.

Meddig voltatok együtt? Hogy szakították vègül?

Nekem van borferline-os barátnőm és azért ennyiből nem engednek arra következtetni, hogy o is az lenne...

A beteges féltékenység egy dolog. A bors elején napi dolgokban is megnyilvánul, többek között irracionális félelmek, szorongás, olykor kb téveszmék mert bemeseli magának hogy utaljak.

Az egy dolog hogy az pl egyezik, hogy nem hiszi el másoktól hogy valóban szeretik, és valóban iszonyat nehéz együtt lenni velük, mert szinte lehetetlen meggyőzni erről. Vagy arról hogy nincs vele gond.

Másfelől a borderline-osok inkább utaljak magukat, és ez a fenti viselkedés is onnan jon, joy nem hiszik el, hogy elegek ahhoz, hogy szeressék őket, hogy elég jók. Mindig kell a megerősítés, de sosem elég.