Ti együtt maradnátok egy ilyen pasival?

Itt nem a mosogatás elmaradása a gond, ezt Te is írod, csak körítés az egészhez. Az,hogy pattanásig feszült a helyzet köztetek már más kérdés.

Írod,hogy maradjon el a kérdés miért vagy Vele?Pedig ez a kérdés, hiszen ahogy írod ez a mosogatásos történet nem egyedi arra vonatkozóan,hogy agresszívan reagál.

Azt tud meg,hogy esetleg van-e más problémája, pl. a munkahelyén, és az otthoni csak rátesz erre egy lapáttal.

Ha nincs ilyen akkor valóban szakíts, fiatalok vagytok, ilyen viselkedésre nem alapozhatsz családot.

Gondolom az elején azért megegyeztetek kinek mi a feladata. Nem kell ezt rögeszmésen betartani, de érdemes.

Két bögre elmosása betegen se nagy teher, bár Neki se lett volna.

"Ti ezt meddig tűrnétek?"

Én addig, amíg a legelső alkalommal lökdös, megüt, vagy helyez kilátásba bármifajta fizikai agressziót.

Nem lökném vissza, nem ütnék vissza, nem fenyegetőznék semmivel, mert tudnám, hogy ez csak tovább fokozza a benne rejlő agressziót.

Az első ilyen testi és/vagy verbális bántalmazásnál hátralépnék szó nélkül, nem akarnám megbeszélni sem a történteket, hanem elmennék otthonról sétálni, hogy kiszellőztessem a fejemet, kisírnám magamat, és átgondolnám a szakításunk technikai részleteit (attól függően, hogy hol lakunk, én költözöm-e tőle, közös albérletből költözöm vagy ő költözik az én lakásomból).

Nem tudnék, és ha tudnék, sem akarnék félelemben élni egy ilyen ember mellett. Olyan férfit szeretnék társnak, akitől tudom, hogy szükség esetén engem védelmezne, nem pedig olyat, akitől nekem kell félnem és adott esetben védelmeznem magam.

Szerintem érdemes lenne átgondolnod, hogy szerinted ez a férfi szeret-e téged, tisztel-e téged, és értékes vagy-e a szemében, vagy csak hasznos.

Ha egy ilyen apróságon így felhúzza magát ilyen agresszív lesz, akkor mi lesz ha valóban valami nagy probléma lesz?

Kidob az ablakon?