Máshoz is durván szól a felesége nyilvános helyen?

Hetesnek igaza van. Hasonlóan viselkedtem a volt párommal ahogy a feleséged veled, és egyszerűen nem tudtam magam visszafogni, amikor folyamatosan bénázott, ostobaságokat beszélt. Egy-két év után kijött belőlem bárhol bármikor, nem érdekelt ki hallja, csak had vágjam már a fejéhez... Végül én szakítottam vele, megutáltam, úgy, hogy én voltam a hárpia, de ezt nyilván sok dolog kiváltotta belőlem. Annyit tudok mondani hogy az olyan nagypofájú hirtelen haragú nők mellé mint én, vagy a feleséged, sajnos olyan ember kell aki ezt kordában tudja tartani. A következő párom volt az egyetlen olyan férfi, aki mellett eszembe se jutott úgy beszélni vele, főleg nem mások előtt, ahogy előtte az exemmel... és nem azért mert féltem, vagy le voltam terrorizálva, egyszerűen tiszteltem és szerettem annyira, hogy nem jött elő belőlem ez az énem, nem hozta ki belőlem, sőt...nem is nagyon veszekedtünk, ő valahogy úgy kezelt engem, hogy tudtam hogy vele szemben így nem viselkedhetek, egy nem is akarok, kettő, nem viselte volna el, és erre elég hamar rájöttem. Vele végül teljesen más miatt mentünk szét, távolság és egyéb problémák jöttek ami miatt nem folytathattuk. Most ismerkedek egy fiúval de a probléma már most az elején megvan... ha azt mondom álljon be a sarokba beáll. Nem áll ki magáért, hagyja hogy a fejére nőjek, és hiába kedvelem, ez egyszerűen kiábrándító.

A baj szerintem az hogy hagyod neki, mivel meg se nyikkansz, nem igazítod el, úgy gondolja hogy ez rendben van. Lehet alapból egy vehemensebb típus, és neki ez teljesen normális, azt meg észre se veszi hogy megaláz, mivel nem szólsz érte, nem tudja hogy te megalázva érzed magad. Szerintem tedd helyre, és ha szeret észreveszi magát.

A másik lehetőség hogy élvezi hogy alázhat, és hiába szólsz neki nem fog változni, sőt még azért is kapsz hogy szólni mertél, na akkor viszont szedd a sátorfádat, mert egy lelkiterrorista, és életed végéig tűrheted hogy rugdos, az ilyet egyszerűen ott kell hagyni.