Barátnőm egy házisárkány volt, állítólag a gyerekkérdés miatt. Azóta lett gyerekünk, de nem változott?

Nagyon sokat veszekedett velem 2 éven át. Állítólag amiatt őrült meg mindig, mert nekünk nincs gyerekünk. Erre fogta mindig, emiatt sírt, emiatt hibáztatott. Már 1 éves a gyerkőc, de még most is rám ordít, megdob tárgyakkal, minden gyagyás-hülye-lúzernek lehord. Akár mások előtt is. Nem változott semmit. Legutóbb amiatt mert meséltem barátok előtt egy sztorit, de ő kioktatott hogy az nem akkor volt, hanem 1 évvel előbb. Én mondtam hogy de ezért és ezért márpedig úgy volt, de akkor nekem esett szavakban. Mindent mondott rám, idióta barom, bárcsak meg se ismertelek volna, utállak, stb.

Azt hittem meg fog változni ha lesz a vágyott kisbaba amit indoknak hozott fel, de ugyanolyan maradt.

Nehezen viselem a dolgot, azt hittem boldog lehetek végre. A gyerekemet semmiért sem hagynám el, inkább tűrök bármit. Úgy nőttem fel hogy apám lelépett és a mai napig gondjaim vannak emiatt. Ezt nem szeretném a gyerekemnek.

Arra gondoltam, hogy elmegyek feliratni magamnak valami nyugtató, lazító orvosi szert. Xanax vagy ilyesmi, akkor biztos jobb kedvem lenne, máshogy látnám a világot meg ezeket a dolgokat.

Volt már valaki ilyen helyzetben mint én? Hogyan oldottátok meg?