Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapuzárási pánik 25 évesen?
Először is leszögezném, hogy tudom, régen rossz ha ilyen megfordul a fejemben, és mikor barátnőm anno 7 éve ugyanezt tette a barátjával, akkor még én is furán néztem rá.
Szóval a sztori, 25 éves nő vagyok, jelenleg 6 éve párkapcsolatban. Előtte 14 éves koromtól szintén volt egy 5 éves kapcsolatom, a kettő között pedig 6 hónapig voltam szingli. 4 éve együtt élünk a párommal, viszont utólag kicsit bánom a gyors összeköltözést, hisz emiatt rám hárult már 21 éves koromtól, hogy két emberre főzzek/mossak/takarítsak, kimaradtak az egyetemi évek is, a meggondolatlan cselekedetek, a kollégium, hisz minden időnket együtt töltöttük.
Most kezd valahogy betelni a pohár. Azt érzem fiatal vagyok még, és a két hosszútávú kapcsolatom miatt alig éltem. Alig buliztam, alig ismerkedtem, kimaradtak a flörtölések, igen, az egyéjszakás kalandok is. Lehet, hogy nem is vagyok ez a tipus, de mivel nem próbáltam, így szinte nem is ismerem magam hogyan reagálnék 1-1 ilyen helyzetben. Kicsit zavar ez a monotonitás is. Nekem már az is nagy szó lenne, hogy nem kell beszámolnom hova megyek munka után, magam tervezem meg a heteimet, akkor kelek és fekszek amikor szeretnék, azt a filmet nézem meg amihez éppen kedvem van, nem kell más után pakolásznom napi szinten, egyszóval senkihez sem kell alkalmazkodnom. Kicsit elveszett báránykának érzem magam a nagyvilágban, hisz mindig volt egy társ mellettem, így sosem kellett egyedül helytállnom semmiben. Ebben is úgy szeretnék változni, felnőni, kimozdulni a komfortzónámból és a saját gondolataim után menni.
Szeretem a barátomat, mellette teljesen meg merek nyílni, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és látom, hogy jó férj és apa lenne. Ha 30 évesen ismerem meg, nem is lenne kérdés, hogy vele akarok örökké maradni. Így viszont olyan nehéz, mert egyszer élünk, és tényleg emiatt sok mindenről lemaradok. Félek attól is, hogy 30 évesen majd teljes kapuzárási pánikom lesz, és azt érzem kimaradt egy csomó-csomó minden az életemből.
Visszatérve az első mondatomra, barátnőm a érettségi után jelentette be, hogy bár nagyon szereti a barátját, mégis befejezi a 3 éves kapcsolatát, mert kezdődik a nagybetűs egyetemi élet, ahol nem szeretne senkihez kötődni, csak élni. Eddig nem igazából értettem miért tette ezt, hogyan tud elengedni egy fontos személyt az életéből egy ilyen miatt, most meg ugyanebben a helyzetben érzem magam. Fogalmam nincs mit tegyek, engedjek el egy társat úgy, hogy szeretem azért, hogy megtapasztaljam az életet, vagy engedjem el a vágyaimat azért, hogy egy olyan társ mellett maradjak, akivel lehet, hogy egy szép hosszú jövő vár ránk.
válasza: válasza: válasza:Én 18 voltam, amikor összejöttünk, 20 az esküvőnkkor. Azóta enyém a háztartás nagy része, fősuli mellett dolgoztam, hogy gyorsabban gyűljön a pénzünk, minél előbb megvehessük a kertesházunkat és megtölthessük gyerekekkel. Azóta eltelt 15 év, itt vagyunk a házunkban, született 4 kislányunk. Sosem voltam más férfival, csak kamaszként 1-2 csók csattant el. És nincs hiányérzetem. Nem hiányzik, hogy bulizzak, hogy mással legyek, hogy randizzak. Nem hiányzik, hogy ne spóroljak, vagy hogy ne dolgozzak tanulás mellett, hiszen ezek vittek előre minket, hogy azt az életet élhessük, amit mindig is akartunk és amit most élünk. A férjem a mindenem, életem legjobb döntése volt vele összeházasodni.
Úgy gondolom, ha te nem így érzel, akkor nem szereted a párodat igazán.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Férfi vagyok, nekem 27 évesen jött elő ez egy 5 éves kapcsolatban, két évig szenvedtem még titokban, majd szakítottam vele, kiéltem magam a következő két év alatt (huhh, ha tudnád :DD), és most tiszta lappal ugrottam bele egy komolyba egy lánnyal akit jobban szeretek mint valaha bárkit. Teljesen meg vagyok döbbenve, hogy mennyire nem érdekel senki más.
Annyit elárulok, hogy az érzés ami benned van nem fog elmúlni, csak rosszabb lesz.
Köszönöm szépen az eddigi hozzászólásokat, az üzeneteket is - az ajánlatokat is, de nem élnék velük. :) Érdekes volt egyébként leírni, mert amellett, hogy kíváncsi vagyok a külső szemmel lévő véleményekre, bennem is sok minden előjött, mialatt átgondoltam és leírtam a történetemet.
Sejtettem, hogy pár embernek rögtön a szex fog feltűnni, és azt hiszi erről szól az egész, pedig nem így van, nem ez lenne a célom szingliként. Nyilván egy bizonyos szintig izgatja a fantáziám, nem is tagadtam a leírásban, de nem azt hiányolom, hogy kedvemre minden nap mással feküdjek le anélkül, hogy bárkinek is be kelljen róla számolnom.
Azt végülis nem írtam le, hogy az egyetem alatt elég sok mindent nélkülöztünk a pénz miatt. Nem jártunk bulizni, utazni, étterembe, mert neki nem tellett rá, és én sem álltam úgy anyagilag, hogy örökösen két ember szórakozását fizessem. Most mióta dolgozik nem spórol annyira, viszont természetesen lehet, hogy "nyomot" hagyott bennem annak ellenére, hogy változott már, és ez is közrejátszik abban, hogy azt érzem egyhangú az életem. Az pedig, hogy vezetem a háztartást még családanyaként annyira nem is zavarna, inkább az böki a csőröm, hogy mindezt már huszonévesen kezdtem.
#3: Igazán jó olvasni, hogy ilyen emberek és kapcsolatok is vannak, és hogy így egymásra találtatok. Az utolsó mondatodon viszont én is rágódok egy ideje - ha igazán mindennél jobban szeretném, akkor valószínűleg meg sem fordulna más forgatókönyv a fejemben.
#6: Engedd meg, hogy inkább ne is reagáljak a válaszodra. Ha szerinted a nők mindent tönkretesznek és csak az a dolguk, hogy szüljenek és titeket kiszolgáljanak, akkor eléggé el vagy tévedve az életben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!