Nagy szemétség lenne eltűnnöm?

Tönkrement a párkapcsolatunk. Azt kell tudni rólam hogy gyerekkoromban molesztáltak ami nagyon hosszan tartó lelki betegségeket eredményezett nálam és a hatása alatt voltam mindig is valamennyire. Erről a barátnőm nagyon keveset tud, csak annyit hogy voltam lelki beteg. Lett egy barátnőm és született egy lányunk. Így visszagondolva tényleg sokat foglalkoztam vele, de ezt akkor annyira nem éreztem, sőt még úgy hogy kevés időt töltök vele. Egy veszekedés közben azt vágta hozzám, hogy biztos azért foglalkozok vele kevesebbet mert molesztálom a lányunkat és a szexuális vágyaimat rajta élem ki. Én csak annyit tudtam kérdezni hogy mi? Ekkor beugrottak az összes emlékek és rosszul lettem. Elmentem hányni ő meg (gondolom nem tudta hova megyek) utánam szólt hogy azzal hogy menekülök elismertem hogy igaza van és az összes létező hatóságnál fel fog emiatt jelenteni. Rendőrségen, gyámhatóságnál. Azóta megint pánikrohamaim vannak és egyedül szeretnék lenni. Természetesen a lányomhoz rendszeresen visszajárnék és foglalkoznék vele, ezt a részét ne értsétek félre.

Egy kis kiegészítés:

Csak részben igaz hogy kevesebbet foglalkozok vele. Ez alatt olyanokra kell gondolni hogy például egyszer nem mentem el vele vacsorázni. Nagyon beteg volt a lányunk, 38,9 fokos lázzal feküdt itthon ő meg el akart menni vacsorázni mondván hogy éhes. Azt akarta hogy a húga vigyázzon a gyerekre addig és én meg azt mondtam hogy nem fogok vacsorázgatni miközben a lányunk itthon fekszik betegen és azért vagyok én az apja, hogy én vigyázzak rá.