Páromnak van egy gyereke . sajnos utál Mit csináljak? 7 éves kisfiú

Fogadd el, hogy egy eleten at utalni fog. En is utalom anyam pasijat gyerekkorom ota, es ez igy is fog maradni, amig el nem foldelik.

Ja es meg valami, eppen ezert en soha, se soha nem kezdenek kapcsolatot olyannal akinek kolke van.

Szerintem is hagyd békén.

Hasonló nálunk is a szitu, csak én vagyok az anya és 12 éves a lányom. Egy éve együtt lakunk a párommal. Alapvetően ők nagyon jól kijönnek a kezdetek óta (különben nem is költöztünk volna össze), de néha vannak ilyen periódusok mikor visszahúzódóbb. Hazajön csak nekem köszön meg ilyenek. Főleg mikor az apjánál van pár napot, utána hazajön és van hogy még én is azt érzem, hogy ellenséges. Ilyenkor én is hagyom

Szóval fogadd el, hogy neki ez most nehéz. Nyilván kérdezd meg, hogy kér e enni, vagy van e kedve valamihez, de ne vedd fel ha nem szól hozzád, vagy elutasító. Idő kell mindenhez. Szerintem ha látja, hogy jó fej vagy, előbb-utóbb ő is fog tudni normálisan viselkedni veled, de egyelőre nem akarja "elárulni" az anyját

Férjem kislánya 5 éves lesz, lassan 2 éve vagyok az életében, nem miattam mentek szét.

Van hogy nagyon bújós, jön hozzám, mondja, hogy szeret, sokat játszunk, de van hogy rám se néz. Nehéz lehet neki. Keveset van velünk, minden 2.hetvege,plusz szünetekben több. Olyankor jobban fel is oldódik, idő kell neki. Nyáron 1-2 hét után már öleléssel köszönt el az anyja előtt. Egy hétvége után rám se néz. Össze van zavarodva, nyilván.

Én nem erőltetek semmit, türelmes vagyok vele, ha megerkezik és nem jön magától, én hagyom. Majd feloldodik. Nem görcsölök rá, hogy mindig a kedvében járjak, de megerto vagyok és ott vagyok, ha kellek.

Szeret velem játszani, osszebujni, nagyon szereti, ha 3an bujunk össze.

Az tuti, hogy sok sok idő kell, és minden alkalommal újra, ha jön. És mivel mi nem szülők vagyunk, nem fog járni a feltétel nélküli szeretet. De lehetünk vkik az életükben, akikre számíthat és jofej.

nem értek egyet azzal, hogy más gyerekét nem nevelem, meg nem jövök össze azzal, akinek már gyereke van. Néha a sajátot is nehéz nevelni...

Kedves Kérdező, igen, "utál", azért, amit a többiek is elmondtak, de lehet, ő magánban nem azt gondolja, hogy utál, hanem nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel. Kéne vmi közös program Nektek vagy hármótoknak, korcsolyázás? Mit tudom én, de ne úgy, hogy amihez neked van kedved, amit te szeretnél, amit kívánsz, de csak akkor, ha kedved van, stb. stb. Biztos, hogy lenne kedve a szokásos gyerekdolgokhoz, nem kell körbeugrálni, mert megszokja, "rádkap", stb. Kedvesen megkérdezed, nem banyamódjára: Kérsz? Nem. Akkor nem és elteszed. Esetleg ha lakik a közelben osztálytársa, akkor játszhatnának nálatok, megkínálod ezzel-azzal őket, kértek, nem, stb. Nem biztos, hogy az anyja telebeszéli a fejét, már kiderült volna, de sose lehet tudni, az osztálytársak vajon mivel tömik a fejét, egymásra licitálnak. A párod se erőltessen Téged a fiára, de legyen egyértelmű, hogy Te is ott vagy, ne menj át a másik szobába, mert ők elkezdtek pl. filmet nézni.

És ha lenne/lesz közös gyereketek? Akkor majd a kissrác megcsavarja az orrát?