Ki mikor érzi azt hogy jobb inkább egyedül mintsem a jelenlegi párjával?

Van amiről nem tehet egyébként. Sajnos azért nem újít fel nálad semmit, mert nem közös a lakás és ezt érzi. Pontosabban nem érzi a magáénak. Hidd el, tudom, mert fiatalon magamra maradtam egy nagy házban, miután kihalt a családom nagy része és adta magát, hogy mindig a pasik költöztek hozzám. 2 férfivel éltem, mindkét esetben krízist generált, hogy a ház enyém volt és emiatt nem segítettek eleinte semmiben, már ami a házat illeti. Első párom bent döglött, miközben én kerítést festettem, mert már kirohadtak a lécek.

Második összeköltözés után egy hónapig számítógépezett munka után. Akkoriban egy örökölt ingatlanrészem volt, amit el akartunk adni, munka után oda jártam festeni, este 11-éjfél tájban hazaértem, várt a teli mosogató, nekiálltam mosogatni, tán még főzni is, erre átölel hátulról, hogy ki kéne neki vasalni az ingét. Közöltem vele, hogy ott a vasaló. De hogy ő nem tud vasalni. (Ja, előtte 4 évig élt albérletben, ott vajon ki vasalt rá?) Mondtam neki, hogy megtanítom. Erre faképnél hagyott és kivasalt magának. Eltelt 11 év, azóta se vasalok rá. Szóval így telt el egy hónap, én éjfél tájban haza, ő addig játszadozott. Gondolom azt képzelte, hogy most, hogy saját tulajdonú élettársa van, visszakapta anyucit, aki kiszolgálta. Aztán egy este megkérdeztem tőle, miért nem segít nekem az eladó ház festésében. Annyira fáradt vagyok. Azt mondta, biztos többet segítene, ha az övé is lenne. Na akkor éreztem, hogy ez így nem fog menni. Felajánlottam neki, hogy vegye meg tőlem egy részét és akkor az övé is lesz. Azt persze nem akarta. Aztán olyan is kiszaladt a számon, hogy a nevére iratom egy részét csak úgy, hogy magáénak tudja érezni, mire azt mondta, neki nem kell a házam. De azután mindig jött segíteni, kifestettünk, parkettázott is, nagyon sokat segített. Otthon is rendbe tette a fűtésemet saját pénzéből. Tény, hogy erős érdeke volt benne, mert ha nem teszi, akkor maradt volna a vegyes tüzelésű, ami igen melós. De iszonyat nehéz volt túllendülni az enyém-tiéd kérdésen akkor, amikor tulajdonképpen minden az enyém volt. Sokáig puffogtam azon is, hogy biztos azért van velem, hogy a lakásgondjait megoldjam. Nagyon sokára értettem meg, hogy milyen nagy tévedésben vagyok. Egyszer, összeköltözés után, amikor tényleg nagy krízisben voltunk, ültünk sápadtan a konyhaasztalnál és arról beszélt nekem, hogy ha nem találkozott volna velem, ő már valószínű a saját lakásában élne. Jó fizetése volt nagyon és már utánajárt a hitellehetőségeknek is, már azt is tudta, hol vásárolja majd meg a saját lakást. De pont akkoriban ismerkedtünk meg és 1,5 évvel később hozzám költözött. Nem mondta, csak sikerült összerakni a fejemben, hogy ő tulajdonképpen egy nagy álmát adta fel miattam. Mert ő nagyon szeretett volna egy saját lakást. Ehelyett kiköltözött hozzám, ebbe a túl nagy, túl hideg, szigeteletlen, befűthetetlen házba, aminek a fenntartása minden pénzünket elviszi a mai napig.

Csak gondoltam, megosztom, mert azt tudnod kell, hogy ez a probléma, hogy nem nyúl a házadhoz, nem újít fel, stb., minden kapcsolatodban fel fog merülni. Adódik abból, hogy a ház a tiéd. Ezért nem jó, ha a szülők a gyerekük feneke alá teszik a kész lakást. Sokkal jobb egy kapcsolatra nézve, ha a fészket közösen építik fel. Meg van ennek a pszichológiája.

Viszont az én párommal lehetett beszélni és mindig változtatott, ha jeleztem neki, hogy gond van. Azon kívül nem fenyegetőzött soha.

Amúgy én se tudtam túllépni teljesen soha azon a gondolaton, hogy mi van, ha csak a lakhatási gondjaik megoldására kellek a férfiaknak?