Megütöttem a barátnőmet, de megbántam, soha többé nem tennék ilyet. Viszont szakított, hogyan szerezzem vissza?

Késő bánat, akkor kellett volna visszafognod magad.

Miért ütötted meg?

Ásd el magad!

Remélem van egy báttya aki kitépi a karod.

Ha az én húgaimat üti meg valaki, annak biztos hogy kitöröm vállból a kezét.

Vond le a tanulságot, és tanulj belőle!

Lépj tovább, és soha ne emelj kezet egy nőre!

Senkire!

Figyuzz, kérdező. Fogj egy csészét, és vágd földhöz. Megvan? Na, most kérjél tőle bocsánatot. Látsz rajta változást? Összeállt egy egésszé?

Na, ilyen a kapcsolat is. Ha egyszer darabokra töröd, azt az isten se ragasztja már egybe.

Ne bántsátok ennyire szerencsétlent.

Szerintem van az a helyzet, amikor egy embernek nincs más lehetősége és "hirtelen elpattant egy húr...", meg "száll egy pofon a szélben" és hasonló szimfóniák csendülnek fel.

Ha ez az adott partnerrel egy 20 éves párkapcsolarban mondjuk 1..3 alkalommal előfordul, én teljes mértékben meg tudom érteni. Itt nyilván nem agyba főbe verésre, durva kék-zöld foltos bántalmazásra és hasonló bűncselekményekre gondolok. Mondjuk egy, maximum, két - pár órás arcpirosítóra.

Nekem is tett már tönkre 10 havi fizetésemnek megfelelő berendezést egy ötéves kapcsolat derekán hisztiző élettárs, amit persze én fizettem ki, mert nálam tárolta valaki. Naná, hogy lecsavartam egy emlékeztetőt, amivel felflesseltem a memóriájába, hogy ilyet NE. SOHA TÖBBET NE és SEMMIKÉPPEN SE. Akkor is frissítettem, mikor egyértelműen és kimagyarázhatatlanul lebukott a szeretőjével. Szóval mivel mindenki így leírt a fórumon, gondoltam némi őszinteség nem árt ilyenkor.

Megértem, hogy érzelmileg képtelen vagy elereszteni, pedig bizony kellene. Azt a pofont az illető bizony esélyes, hogy valamivel kiprovokálta. A férfiemberek 99%-a igen alapos ok nélkül soha nem használja fizikai erejét párja, rokona, barátja, ismerőse, gyereke ellen, - legalábbis egy igen távoli határig nem.

Szerintem Ő sem tudott elereszteni, hát addig bosszantott, míg megtetted Te magad. Most már van lelki muníciója neki is, hogy nyugodt szívvel elhagyjon - ha eddig gyenge volt hozzá. Ne üldözd, mert magaddal is ugyanúgy kiszúrsz, mint vele. Hadd menjen és bosszantson fel így valaki mást, ha nem tanult az esetből. Te pedig keress valaki olyat, akit soha nem kell megütnöd, mert nem provokálja ki. Van olyan, hidd el. Én is szakítottam az illetővel a 2. pofontól számított fél évre. Érdekes módon a pofonért nem kellett magyarázkodnom, vagy bocsánatot kérnem - tudta jól, hogy igazam volt.

Vannak dolgok, amit semmiképp se teszünk meg a másikkal és ebben a kérdéskörben nemcsak a férfi érintett.

Mi pl. amikor végleg vége lett, teljes nyugalomban és békességben váltunk el, utcán köszönünk egymásnak, mosolygunk a másikra. Nincs semmi neheztelés köztünk.

Utolsó közös éjjelen búcsúszeretkezés, másnap reggel 9-kor a mosógép és a többi holmi kocsira felpakolásában segítés, stb. Ahogy azt illik.

Pedig nem magától ment el akkor sem, hanem szépen fokozatosan kiszerettem belőle. Nekem ennyi kellett hozzá lelkileg, hogy a végén közösen leüljünk, alaposan átbeszéljük és véglegesen lezárjuk. Azóta egyetlen nőt nem ütöttem meg, igaz minden később választott partnerem tudta, hol a határ. Ami egy nőnek a nyelve, az egy férfinak a tenyere - ez van, ilyen a biológia.

Egy nőnek is kell, hogy legyen annyi eszének, hogy egy bizonyos határt ne lépjen túl. Ha már egyenjogúságról papolunk, akkor ezt is tessék megérteni: A kutyának foga van, a macskának meg karma. Ettől függetlenül időnként bizony ők is birokra mennek és egy normális kutya se mondja a másiknak, hogy szegény macskát miért haraptad meg hiszen olyan kicsi, gyenge és csak karmai vannak - a macska is tudja a helyét, ráadásul láttam én már félszemű kutyát is...

Nem kell idegbetegnek, vagy alkoholistának/részegnek, vagy fokozottan agresszívnak lenni ehhez. Egyszerűen át kell lépni az ellenfélnek azt a bizonyos lelki határt, ami minden férfiban megvan valahol. Kinél fentebb, kinél lentebb a piros gomb. De bizony ott van! Ha nincs ott, akkor az az ember nem is férfi, akkor meg az lesz a baja a nőnek vele, amiért faképnél hagyja...

De legjobb ezt a pillanatot nem megvárni és időben elbúcsúzni, továbblépni, keresni mást. - Vagy remeteként eléldegélni. Az se olyan rossz ám, csak kell egy sajátos beállítottság hozzá... :)

Minden jót kívánok - egy sokat látott másik férfi.

Nagyon szépen összefoglaltad cimbora. Valami hasonlót szerettem volna én is írni ennek a sok divatmajomnak...mert bizonyára nekik nem tettek tönkre "ártatlan" nők több millió ft-os ingóságokat...

És egy férfi maga az ördög ha elcsattan egy pofon az értéke védelme érdekében.

Rögtön ezzel jönnek, ha megütsz egy nőt, akkor te vagy a legrosszabb ember az univerzumban.

Azt senki nem kérdezte meg es sajnos a op sem taglalta az okot, hogy miért csattant el és milyen erősségű pofonról van szó...

Majd ha a kedves op elmondja, hogy mi volt az ok és milyen csillapítása technikát alkalmazott, nos akkor majd lehet véleményt nyilvánítani.

Teljes egészében értelmezhetetlen. Megütöd? Visszaszerezni? Talán valamiféle tulajdonod volt? És hogy történik az ilyen?

Először is válj emberré. Majd évek alatt eljutsz odáig, hogy rájössz, hogy férfi még mindig nem vagy. Itt van válaszút. Ha akarod is és sokat dolgozol rajta, apránként férfivá válhatsz sok évi kemény munkával. És akkor kus szerencsével találhatsz egy igazi nőt. Az onnan ismerszik meg, hogy eszedbe sem jut megütni.

Volt pár hosszabb kapcsolatom. A mostani közel 25 éves. Életemben nem jutott eszembe kezet emelni senkire sem. De az isay utolsó együtt töltött nap lenne, ha a feleségem emelne kezet rám. 25 évvel és 2 gyerekkel is.

A lepontozottakkal értek egyet. Ennek a jelenségnek neve is van: Makarenkói pofon. :)

Azoknak, akik nem ezeken a "makarenkói" pedagógiai elveken nőttek fel az előző rendszerben: Makarenkó arról volt híres, hogy egész életében a gyerek fizikai bántalmazása ellen harcolt. Nevelési módszere példaként szolgált (és szolgál ma is) a liberális oldalnak, miként kell optimálisan, (=fizikai erőszak alkalmazása nélkül, pusztán logikus érveléssel) gyereket nevelni. Ám még nála is elszakadt egyszer a cérna. Ráadásul nem egyetlen (az emberiség történetében év-tízezredeken át alkalmazott és hatékonyan célravezető), erőhatárolt fülest csavart le az egyik speciális esetű gondozottjára, hanem egy, az 1800-as években még igencsak 20 kiló körüli öntöttvas testű írógépet vágott célzottan hozzá. - Szerencséjére (gyereknek, Makarenkónak, libsiknek, meg az ügyüknek is) nem találta el...

Az, hogy kiről van szó - gyerekről, nőről, az egyre megy.

A béketűréséből szélsőségesen kiforgatott bármelyik ember nekimegy gyengének erősnek egyaránt. Sőt, a nők sokkal hamarabb megteszik ezt. Ehhez képest egy férfi sokkal, de sokkal türelmesebb természet. Csak hát fizikailag erősebb.

Logikusan mondhatjuk úgy is, hogy aki szánt szándékkal elkezdi a tigris bajszát húzogatni, az ne lepődjék meg, ha tigristrágyává válik.

És szerintem ezt minden emberi lénynek, legyen az férfi, nő, gyerek - meg kell egyszer az életben tanulni. Mert ha nem teszi: bizony összeszed egy pár jól irányzott fülest, amiből megtanulja, hol a határ... :)))

#Volt pár hosszabb kapcsolatom. A mostani közel 25 éves.

#Életemben nem jutott eszembe kezet emelni senkire sem.

#De az isay utolsó együtt töltött nap lenne, ha a

#feleségem emelne kezet rám. 25 évvel és 2 gyerekkel is.

Minden tiszteletem az asszonyé. Nem a Tied így látatlanból legalábbis, hanem az asszonyé. Neked meg hatalmas szerencséd van, csókolgathatod érte az anyaföldet és becsüld meg nagyon a nődet.

Az, hogy véges esetben mindig nyertél a lottón, nem igazolja azt, hogy mindenki mindig nyerni fog és csak az elvárható határokon belül normális emberi partnert fog ki.

Az, hogy nem léptél aknára, nem igazolja azt, hogy a területen nincs aknamező.