Most én fújom fel ezt? Vagy tényleg jogos a sérelmem? Kérlek adjatok tanácsot.

Szóval tegnap a párommal(2hónapja nem láttam külföldi tanulmányút miatt) összevesztem egy dolgon, hogy bunkó volt aztán rá is jött miután kiakadtam, hogy mégis mi ez.Bocsánatot kért de mentek vplna inni páran aztán bulizni. Ő szervezte le ráadásul hogy hánykor kezdjék az ivást és mivel mi ezen veszekedtünk már alapból órákat késett az ivásról. Alig colt időnk beszélni de a bunkó stílusa miatt abból is csak veszekedéw lett...aztán hiába kért bocsánator az emberi érzelmek nem ehyik pillanatról a másikra myugszanak meg meg stb. Kellett volna még nekem idő, hogy jót beszélgessünk éw kicsit elfeledjem ezt a vitát, meg amit okozott bnnem. Na mimdegy a lényeg, hogy elment bulizni éa jól is érezte magát. Én nekem meg azért esik ez rosszul mert ha annyira szeretek vlakit ahogy ő elvileg szeret engem akkor miután a párom ott bőg meg sír hogy hogy hagyhattam ott nem fogom még jól érezni magam a buliban nem? Mármint nekem végig rossz kedvem lenne, inkább megbeszélném vele... nem pedig próbálnám elnyomni hohy a másik am kur,va szarul van és én meg nem akarok szarul lenni ezért élvezem inkább a bulit. Szóval csak úgy képes volt igauából félretenni azt, hogy én ott sírok meg rosszul érzem magam miatta, mikor élőben ki se tufunk békülni a távolság miatt egy ideig még. Tudom hogy nagyon szeret de most ez eltörött bennem valamit. Én egyszerűen ezen nem tudok túllépni, hogy aki elvileg annyire szerez engem hosszú évek óta az simán jól érzi magát egy buliban miközben én otthon szomorkodom( és ő okozta a szomorúságot)...Most én lennék a hisztis? Simán lehet, én már nem tudom....

22L