Nektek mik azok a dolgok a szüleitek házasságából/kapcsolatából amit tovább vittetek/tovább szeretnétek vinni a sajátotokba? És mik azok amiket semmiképp?

Sok olyan dolog van, ami nagyon szimpatikus nekem a szüleim házasságában.

-28 év házasság után is szeretik egymást és ezt ki is mutatják, töltenek egymással kettesben időt, pedig nem sok szabadidejük van, de olyankor randiznak, kimozdulnak stb.

-Nem hanyagolják el a külsejüket, mindketten jól néznek ki így az ötvenes éveikben is, adnak magukra, igényesek, tetszenek egymásnak.

-Attól még hogy szülők lettek, megmaradtak egymásnak férfinak és nőnek.

-Anya sokkal jobban keres, ez akkor is így volt mikor megismerkedtek, és a legkevésbé sem zavarta.

-Bár mindketten elég sok mindent értek el, mégis két lábbal a földön járó, szerény emberek tudtak és tudnak maradni, főleg anya.

Hirtelen ennyi minden jut eszembe, de biztos van még, nekem nagyon mintaszerű az ő kapcsolatuk.

Amit nem vinnék tovább:

-ikerterhességet biztosan nem 😂

Semmi más nem jut hirtelen eszembe. Tényleg büszke vagyok rájuk.

22/L

Egy generációval feljebb ugranék ha nem gond, a nagyszüleimhez. Tőlük mindent szeretnék tovább vinni, 62 éve házasok, papám a mai napig viszi a rózsát mamám születésnapjára. :) Irigylésre méltóak, persze voltak nekik is nehéz időszakaik, de mégis itt vannak, együtt, haláluk napjáig.

A szüleimből indulva semmit. 20 évesen házasodtak, 3 gyereket kitoltak. Apám lelépett, anyám kapcsolatfüggő, 8 éves koromban lépett le faterom, azóta eltelt 13 év, volt legalább 10 kapcsolata azidő alatt.

Uralkodó, féltékenykedős, kisajátítós típus az anyukám, borzasztóan szeretem, mert a világ minden szeretetét megkaptam tőle, de sajnos kapcsolatban ilyen.

Minden férfiből papucsot csinált, akiből nem lehetett, az menekült.

Most ismét házas, Mr. Papuccsal kb 3 éve vannak együtt.

Sokszor sajnos észreveszem magamon ezt az uralkodó jellemet, mert tulajdonképpen egy szülővel nőttem fel, tőle vettem át sajnos sok dolgot. De járok pszichológushoz, a világ legtürelmesebb férfija áll mellettem, akivel leszeretném élni az életem, mert miatta képes vagyok és képes leszek változni.

21L

Az egymás iránti elköteleződést mindenképp továbbvinném. Sok komoly kórházi pillanaton segítették át egymást.

Amit nem, az a "csak úgy elvannak egymás mellett", illetve apám lustasága és anyám zsörtölődése apám lustasága felett.

+Hűséget

-Veszekedést, papuccsá válást, elnyomást, problémamegoldás képtelenségét, kommunikáció hiányt, szeretet hiányt,tisztesség hiányt, függőséget.. Stb

Barátom szüleinél még most is látszik hogy nagyon szeretik egymást, és nagyon jól működik minden ennyi év után ís, én ezt akarom. Lazák és tisztelik egymást, terveznek mindig, szeretik egymást. 19/l

Semmit sem szeretnék. Alapvetően 2 nagyon más közegből jövő, máshogy szocializált, mas mentalitású, más habitusú emberek.

Mind a ketten nagyon műveltek, okosak, sikeresek az élet egyéb területein de ketten együtt borzasztó..

Apám egy önzőbb típus, ő elsősorban mindig magára gondol, sunyibb.

Anyám talán idegbajosabb tud lenni, de sokkal önzetlenebb, kedvesebb, lazább.

Nagyon fiatalon jöttek össze, anyám még csak 21 volt amikor 1 vagy 2 év járás után összeházasodtak, még az egyetemen. Apám is csak 25.

Szóval a lényeg hogy a kapcsolatuk első évei jók voltak még amikor a bátyám született (5 évvel azután hogy összeházasodtak), akkor is, mire én születtem (5 évvel később) már romlott. Összességében már gyerekkoromban sem voltak jóban, apámnak viszonya is volt, rendes viszonya, ami engem szörnyen megviselt. Hiába mondják hogy az nem tartozik a gyerekre, de nagyon is rátartozik mert amikor beteg voltam pl akkor apám simán lepasszolt a nagyszülőkhöz (ahol amúgy szerettem lenni) hogy a szeretőjével legyen.

Es az egész eletemre hatással van, mert emlékszem mennyire meg voltam ijedve gyerekként hogy mi lesz velem, emlékszem amikor anyám mérgében odavágta elég a bőröndöt, emlékszem a kétségbeesésre, arra hogy anyámmal ezt tette. Emlékszem hogy láttam sírni.

Aztán még együtt maradtak miattunk, hogy nekünk rendes gyerekkorunk legyen, hogy legyenek családi karácsonyok, nyaralások stb. Ez tulajdonképpen meg is volt, nekem jó volt de nyilván tudtam hogy utálják kb egymást.

Aztán 16,5 voltam amikor bejelentették hogy válnak, egy hétre rá fater elköltözött, egy évvel később hivatalosan is elváltak.

Mint kiderült apám (valószínűleg) már gyűjtött arra hogy elmehessen, a gyerekei rovására, ami azóta is bennem van (nem részletezném).

Külön-külön egyikük sem rossz ember, értelmiségiek, diplomások, mindig volt előttem példakép a fejlődés terén, de egymásból a legrosszabbat hozták ki.

Nem szeretnék egy ilyen kapcsolatot. Egyáltalán. Hiba volt. Igaz hogy én ennek a hibának köszönhetem az életem, de idealisnak az első évek kivételével sose volt mondható.