Hogyan tudnám felrázni a párom? Felébreszteni benne újra a vadászösztönt? Mi a véleményetek a páromról?

Kérdező, tudom, ez a válasz nem segít, de leírok valamit: Ahogy Te leírtad ezt a kapcsolatot, kb. nagyon hasonló (mondhatni ugyanez) volt a hugomnál annak idején. 20 volt, amikor összejöttek, 25 volt, amikor kilépett belőle (ők sem voltak házasok, de együtt éltek).

Aztán jött egy kollega, és hát jött vele a flört, a bizsergés, stb. Meg is házasodtak, öt év múlva el is váltak. Azóta is volt neki hol ilyen, hol olyan pasi (értelmes nő a hugom, nem megy át nála akárki a szűrőn). De ami tény, pont nemrég volt egy őszinte beszélgetésünk (ő 48 éves már, klassz, vagány nő még mindig, párkapcsolatban él már 8 éve). Viszont azt mondta, az igazi az a srác volt, akivel szakított, akit otthagyott, mert már unalmas volt a kapcsolat. Azt mondja, ha így visszanéz, ő volt az, akivel jó lett volna leélni az életet.

Kerdezo. A kerdesre a valasz a hormonokban rejlik. A kapcsolat korai szakaszban szetvet mindent, ettol volt az a fajta ramenosseg reszerol, amit visszasirsz. De ez egy igen szelsoseges, kibillent allapot es nem birja a szervezet folyamatosan fenntartani, mert rohadt energiaigenyes.

Egy jelentos eletmod valtozas kene hozza, hogy valamennyire visszanyerje a "formajat". Peldaul az edzes megnovekedett tesztoszteronszinttel jar egyutt. Mondtad lustacska, hasat eresztett stb. Nyilvan ez visszahat ra is. Es hiaba zargatnad el ostorral egy edzesre, az nem fog segiteni. Neki kene magatol erre rajonnie. Tudod mi lesz belole 40 evesen, ha igy folytatja es megvaltozik az anyagcsereje is a hatranyara? Hiaba akarod az "eredetit", azt a ferfit mar sose fogod visszakapni.

Persze ha szakitanal vele, akkor megtalalna a helyi GYM-et. Egyeseknek drama kell, hogy a helyes utra tudjanak lepni. Te pedig hiaba akarsz egyedul valtoztatni, nem fog menni.

43F

Szia kérdező!

Nő vagyok és teljes mértékben értem mit akarsz mondani és mi a problémád. Hasonló kapcsolatban vagyok 5 éve a párommal, annyi a különbség, hogy nekem ez nem probléma Már.

Volt időszak, mikor ugyanezeket mondtam, mint te, ugyanez volt a problémám, sőt már az is megfordult a fejemben, hogy vajon mással jobb lenne?

Aztán elkezdtem melyen magamba nézni, gondolkodni, agyalni a dolgon. Visszaemlékeztem a kapcsolatunk eddigi életére, végigneztem a mai kapcsolatokat, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne a párom nélkül élnem. És ez az utóbbi ébresztett rá arra, hogy soha életemben nem akarok nelkule elni. Vegigvittem a gondolatot...jelenleg tökéletes kapcsolatban elek, egy olyan emberrel, aki elfogad ugy ahogy vagyok, tokeletesnek lat, szeret, mindenben passzolunk, egy életre a társam lenne...de elhagyom mert nekem kell a pezsgés, a tűz, az újdonság. Tegyük fel tálalok valakit, akivel ezt kitudom élni. Eltelik pár év vele is, kiderül, s amint lehull a rozsaszin kod, lass csodat itt is elmult a kezdeti nagy bizserges, raadasul kiderul,hogy vele nem is passzolunk annyira, neadjisten megcsal, csunyan banik velem. Akkor mit csinalok? Ujra kilepek, ujra uj kapcsolat, ami x idovel ugyanolyanná válik. Mert ez így megy. Egy kapcsolat sem marad pontosan ugyanolyan mint az elején, mikor új minden, mikor tombolnak a hormonok. S mit ér ezt az érzést kergetni kapcsolatról kapcsolatra? Azt,hogy mindig meglesz az újdonság az életedben, mindig pörögni fogsz, de nem biztos hogy lesz melletted valaki a nehéz időkben, nem biztos, hogy fognak szeretni öregen, betegesen, nem biztos,hogy boldog életed lesz.

Ha viszont tálaltál olyasvalakit, aki tisztel, téged szeret a legjobban, veled leélné az életet, nem éri meg eldobni egy olyan ideiglenes érzés miatt, ami mással is csak 1-2 evig lenne jelen. Hiú ábránd azt hinni, hogy minden ugyanolyan marad majd valakivel hosszú évek után is. Szokták mondani, hogy a legjobb nőt is unja valaki... persze ez nem a legjobb példa, mert nem kell megunni a másikat. De ha tálaltál egy lelkitársat, ne engedd el, sokak ezt keresik egy életen át és nem adatik meg nekik. Legtöbben pedig ilyen okok miatt eldobják, majd megbánják, mikor már késő lesz. Az a baj velünk, emberekkel, hogy csak akkor értékelünk igazan valamit, miután elveszítettük. Azt tudom tanácsolni neked, hogy ha tényleg csak ennyi a "problema" a kapcsolatodban, akkor hozzam hasonlóan kezdj el mérlegelni és nézz melyen magadba, gondolkodj reálisan és ne csak a pillanatnyi vágyaiddal. A másik dolog, hogy ez nem is igazan probléma, hanem te annak fogod fel, ami szinten csak fejben dől el. Ha fejben reálisan fogod fel,és elfogadod a tényt, akkor maris megszűnik problémának lenni.

Amíg ezen görcsölsz, lehet eszre sem veszed de meglátszik rajtad. Nem vagy laza, nem tudsz kiegyensúlyozott lenni a kapcsolatban ami már szőhet egyéb gondokat. Gondolkodj, barátkozz meg a gondolattal és ahelyett, hogy azon a picin agyalnál, ami nincs, vedd eszre azt a sok jót, amit ad neked ez a kapcsolat. Kezdd el értékelni az apróságokat, amiket már természetesnek veszel, elégedj meg vele és ezt mutasd is ki neki. Biztos vagyok benne, hogy szamara is pozitiv hatast fog hozni ez. Ha idonkent mindig ezzel bajlodsz, öntudatlanul is frusztrációt okozol neki ebben a témában, és kellemetlen érzést fog kötni az intim pillanatokhoz. Tehát ahelyett ,hogy vágyna rá, az fog eszébe jutni,hogy vajon most jól csinalja-e, vajon most megszólod-e, megint veszekedes lesz e, tehát nem ösztönösen fog jönni neki.

Ehelyett inkább erősítsd meg benne azt, hogy örülsz egy apró közeledésnek, pozitívan jelezz vissza,hogy jó érzést kapcsoljon ezekhez a dolgokhoz, ne egy kötelező elvárásként lássa.

Illetve ne értsd félre, nem azt akarom ezzel sugallni, hogy lekell nyelni a dolgokat és elnézni a problémákat. A tanácsom konkrétan erre a dologra vonatkozik, én így éltem át ezt,erre jutottam és így sikerült teljesen rendbe hoznom a kapcsolatom, ìgy látom a barátaim helyzetén is. Az már rajtad áll, hogy megfogadod-e . Remélem azért segített! :)