Szóval tőlem függ, hogy együtt maradunk - e?

Szeret, de nem szerelmes beléd! Biztos magában és tudja hogy odáig vagy érte!

Azért tőle is. Ő nem ilyen? Ő tökéletes? Egy kapcsolat kompromisszumokból és elfogadásból áll.

Nem tőled függ, hanem kettőtöktől. Viszont ez a duma...eléggé kontroll mániás. Csicskulj be, legyél jó kislány és akkor nem lesz semmi baj...remek. Na és ő? Ő sem fog fárasztani, kötekedni veled, irányítgatni, utasítgatni,mindig normális lesz és kimutatja majd a szeretetét, vagy csak előhúz a sarokból ahová beültetett téged amikor kellesz neki? Ez a kapcsolat nem egyenrangú, de ez a te hibád is, hiszen te már attól félsz, hogy nem szeret annyira, mint te őt. És valószínűleg igazad is van.

Ez egy egyoldalú kapcsolat. Te rettegsz attól, hogy elveszíted, ő meg megmondja, hogy ha úgy viselkedsz, ahogy ő elvárja, akkor esetleg megtart. Vagy tényleg kötekedős, hisztis vagy, és erre akar rámutatni.

Fárasztó olyan emberrel (nemtől függetlenül) együtt lenni, akinek mindig bizonygatni, mondogatni kell, hogy szereti a másik, hűséges, nem fogja elhagyni. Te is ilyen lehetsz. Egy idő után idegesítő leszel, aztán kiábrándult belőled, végül lelép, mert ezt nem lehet elviselni hosszú távon. Nem csoda, hogy ingerülten válaszolt.

Mi lett volna a jó válasz?

Teljes mértékben igaza van. Hidd el, ha nem szeretne, akkor nem szenvedne még mindig melletted. Tudod egy olyan emberrel együtt lenni, aki folyamatosan bizonytalan, akinek folyamatosan mondogatni kell, hogy szeretve van, aki folyamatosan hiszizik a figyelemért, na az maga a pokol. Egy darabig bírja az ember, ha szerelmes, de borzasztóan kiábrándító, így nem hibáztathatod majd, amikor tényleg elhagy. Az csakis a te viselkedésed miatt lesz. Ha szeretnéd ezt az embert, akkor elmennél pszichológushoz és kezeltetnéd a beteg önértékelésed ahelyett, hogy őt terrorizálnád vele, de mivel lusta vagy és önző, ezt úgyse teszed meg. Majd talán abból tanulsz, ha otthagy.. Vagy nem.