Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tudnom kell, hogy ez vajon tényleg nem normális és elegendő?
15 éves kapcsolat. 7 éves házasság. Van egy 12 éves lányunk.
A férjem néha mintha elfelejtené,hogy létezünk. Soha nem mondja, hogy szeret. A munkát,a vállalkozását mindenek elé helyezi. Nem jön el soha egy strandra, vagy egy játszótérre. Nem puszil meg az utcán. Nem mondja a lányának,hogy ügyes,vagy szép lenne. Esténként 10-20 perc mesélés a melóról és ennyi. Nem jó vele kimozdulni, míg be nem rúgik teljesen nem tud feloldódni. Nem kísér el soha sehová, így járok-kelek, mint egy szingli,vagy egy egyedülálló anya,ha velem van a lányunk.
A nyáron egyetlen hétköznap sem maradt itthon. Havi 1 szombat, meg a vasárnapok. De akkor szüttyög kint, kertészkedik, de zömében a céges papírokat rendezgeti és számol, ami a munkájához egyebként elengedhetetlen.
Ezek alapján ugye jól érzem, hogy tökéletesen el lenne nélkülünk?
Akkor válasszál (mert, látom véded feszt): ajnározod és kapsz némi szeretetnek látszó morzsát, vagy nem ajnározod, és ő meg leszar. Mert, h nem szeret téged, az tuti.
Ha viszonylag jól nézel ki (és ahogy az írásodat nézem, te nem vagy egy jégcsap, nagyon is jó lelkű nő vagy), akkor pedig 110%, h nárcisztikust fogtál ki. Nézz utána ennek a személyiség zavarnak nevezett dolognak, ami sztem szimplán csak látott ill. öröklött dolog, és természetesen nem tudatos, tehát maga a nárcisztikus sem tudja, h ő az. Vannak fokozatai, és egyáltalán nem biztos, h zsarnok vagy ilyesmi, de az alap az megvan.
hanem, saját maga...
De ez annyira tipikus: egy normális, csupa szív csinos nő, és egy ilyen balfax érzelmi analfabéta ostoba egomán...
Ennek hosszú pszichológiai magyarázata van, mindkét részről bele lehetne menni. Válj el, nem lesz, nem lehet jobb a kettőtök kapcsolata.
Fura,hogy ennyiből,amit megosztottam veletek teljesen lejön mindkettőnk személyisége. Mielőtt itt fogom hagyni ezt azért meg megmutatom neki.
Ha valamit elvárok azt úgy szokta hívni hogy hiszti.Úgyhogy sosem tudunk megbeszélni nyíltan semmit,mert én olyankor hisztizek.
Köszönöm a válaszokat.
Szia Kérdező!
Nekem is volt nárcisztikus partnerem. Sok mindenben hasonlított a férjedre.
Szerintem ők igazi érzelmekre képtelenek. Amiket tesznek néha, azok csak betanult klisék, tudják, hogy ezt "kell" és teszik. Csak az érzelem nincs mögötte.
Annyi idős vagyok, mint te, tíz éves lánnyal.
Szuper életünk van kettesben, rengeteg baráttal, összetartó, segítő családdal (az enyémmel, nyilván).
Te sem tűnsz elveszettnek.
A társas magány sokkal rosszabb, mint a szingliség, nehezebb rajta változtatni.
Kitartás és merj lépni! Jól érzed, egy szerető kapcsolat nem ilyen.
Igazából én nagyjából ugyanezt éltem végig gyerekként. Faterom egy érzelmi analfabéta volt, soha sehova nem jött velünk, soha nem beszélgettünk egy jót, nem kérdezte meg mi van velem stb. Mindig irigyeltem azokat a barátnőimet, akiket imádott az apjuk és ott voltak mindig, ha kellettek lelkileg.
Pont a minap gondolkoztam el azon, hogy ha anyu előbb elválik (gyerekkorunkban), akkor találhatott volna egy normális férfit, akivel jobb lett volna az életünk.
Mi is mindig hármasban jártunk el (anyu, tesóm és én), mert apám vagy döglött a tévé előtt vagy kitalált valamit. Amikor 1x-1x eljött, abban sem volt köszönet.
Szóval én azt tanácsolom, hogy válj el, te sem érzed jól magad és nyilván a gyerek sem, csak maximum nem mondja mert nem meri.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!