Mit csináljak? Komoly párkapcsolat és barátnők hogy egyeztethetők össze?

Ez az állandó együttlét nagyon rossz hatással lehet a kapcsolatotokra még. Egyszerűen megunjátok a másikat, annyit vagytok együtt.

Ezt meg kell értetned mindenekelőtt a barátoddal is. Meg azt is megmondhatod neki, amit a haverokról és a barátnőkről írtál a kérdésedben.

Szervezzetek olyan napokat is, amikor egyáltalán nem találkoztok, hogy minél jobban hiányozzon utána a másik.

Nálam sehogy sem sikerült az egyeztetés. A barátnőim többsége alapból 1-2 évvel fiatalabb volt nálam, ez még nem is lett volna gond, de szörnyen gyerekesen viselkedtek. Nem voltak képesek felfogni, hogy már nem csak ők vannak, hanem van barátom is, akit mindennél jobban szeretek. És még féltékenykedtek is, hogy nekem van valakim, nekik meg nincs. Szépen eltávolodtam tőlük, aztán most betelt a pohár, kb 2 hete egyik nap nagyon nem volt jó kedvem, és egyik "barátnőm" se kérdezte, hogy mi van velem, ez meg csak még jobban rontott a kedvemen, a barátom volt az egyetlen, aki vigasztalt. Ezek után, hogy ennyire nem számíthatok a "barátnőkre"... Hagyom a francba azt a társaságot.

Olyan szempontból viszont szerencsém van, hogy mostanában ismertem meg személyesen is a barátom baráti körét, és nagyon kedvesek és jó fejek, a barátom is gyakran elhív engem is ha együtt lógnak, és azzal a társasággal nagyon jól elvagyok :)

17L

fúj ne haragudj de rosszul vagyok az ilyen lányoktól,akik amint kapcsolatba lépnek,minden mást eldobnak maguktól.szerintem te is leszarod a barátnőid fejét.nekedis mindig csak az a fontos h a pasiddal mivan.hányszor hívtad őket h találkozzatok vagy bármi?

szabad ember vagy,mégis alárendeled magad a kicsinyes barátodnak,aki nem szereti ha elmész egyedül.

könyörgöm,egy nő ne legyen már ennyire "papucs".

annyi ilyet láttam már.aztán vége lesz (mert egyszer úgyois vége lesz) a kapcsolatodnak,és ott állsz majd egyedül.azt hiszed akkor majd onnan folytathatjátok a barátnőiddel ahol abbahagytátok? nem.

erre gondolj.

20L

09:15-ös vagyok

Igen, én inkább a barátomat választottam, mivel a barátnőim soha nem viselkedtek úgy, mint ahogy egy baráthoz méltó lenne. Én mindig tartottam a hátam, ha az kellett és ezzel őket védhettem, én ebből soha semmit nem kaptam vissza, így meg nincs értelme.

Mikor a barátommal még a kapcsolatunk elején voltunk, én próbáltam hívni őket, de egyre gyakrabban volt az, hogy nem érnek rá, aztán igazából csak rám nem voltak kíváncsiak, pedig nem az a fajta vagyok, aki másról sem tud beszélni, csak a barátjáról, ha ők nem hozták szóba én se tettem. Ha nagy nehezen sikerült volna összehozni egy találkozót, akkor azt meg az utolsó pillanatban lemondták. Ha ők sem voltak kíváncsiak rám, akkor nekem miért kéne? Vannak náluk sokkal értelmesebb ismerőseim, csak velük nem lógtam régebben se olyan gyakran, ők inkább csak haverok. De most már rájuk is több időt fogok szánni.