Csúfolkodik velem, vagy én veszem túl szivre? Jogosan haragszom?

Annyi előzményt fűznék a történethez, hogy kialakult nálam egy kisebb beszédhiba, ami viszonylag ritkán mutatkozik, mert próbálok tenni ellene és odafigyelni mindig amikor beszélek. De sajnos nem tudom teljesen kiküszöbölni, zavar is eléggé, főként azért mert úgy gondolom egy kiskori trauma miatt alakulhatott ki, illetve iskolás koromban emiatt teljesen visszahúzódó is voltam. Konkrétan pöszeségről beszélek és izgalmi helyzetekben kisebb fokú dadogásról.

A konkrét történet az, hogy mindezt tudja a párom is, nem sokszor emlegetjük, szerinte is ritkán tünik fel nálam. Néha mikor pöszén mondtam valamit, elmosolyogta magát és ő is úgy mondta az adott szót, rákérdeztem, hogy zavarja-e vagy csúfolkodik ezzel? Az volt a válasza, hogy egyáltalán nem, hanem inkább cukinak tünök neki és élvezi.

Már egy jóideje nem jött témába, az este pedig hülyéskedtünk és valahogy eszébe jutott a pösze szó valamivel kapcsolatban, majd elkezdi, hogy " pösze! Haha, tééényleg te is pösze vagy néha .... jaaj kicsi pöszém'' és próbált viccesnek tünni.

Nekem amúgyis stresszes napom volt és valamiért annyira rosszul esett ez a kötekedés(?), hogy egyáltalán nem tudtam nevetni raja és elment minden kedvem, annyira, hogy azt vágtam hozzá, hogy menjen keressen olyan lányt, aki tökéletes és ne velem csúfolkodjon, persze erre ő haragudott meg, hogy nem is mondott semmi rosszat.

Egyébként én is nagyon szeretek viccelődni, olyan hibákból amiről én tehetek(leejtek valamit, hülyeséget mondok) simán elröhögjük. Ezt valamiért másként fogom fel, mert nem tehetek róla, hogy van ez a hibám és zavar is, hogy jelen van. Úgy fogom fel, hogy csúfot űz belőle, kinevet miatta... pedig lehet tényleg csak annyi, hogy cukinak talál emiatt?

Nektek ez hogy jönne le? Voltatok hasonló helyzetben? 22n