Miért nem érti meg a barátnőm?

Elsővel értek egyet én is, keress olyat, akivel összeilletek.

Az én barátom is az eü-ben dolgozik, méghozzá rengeteget és emellett van hobbija, amit nem tudok vele csinálni. Én ezt mind elfogattam, nincsenek viták, tudtam milyen lesz, amikor elkezdtünk járni. (Najó, alkalmanként nyilván szóvá teszem, hogy siessen jobban haza vagy mondjon le egy programot, hogy inkább velem legyen, de nincsenek rendszeresen viták és feszültség. [Amúgy én is az eü-s leszek, csak még tanulok.])

Én egy hasonló kapcsolat másik résztvevője vagyok. A párom lényegében aludni jár haza. Állítása szerint beszáll a házimunkába és igyekszik időt velem tölteni.... Nos egy éve játszunk azt hogy én nyelek mert ő fáradt. Hát most ott tartunk hogy az én részemről egy Marianna árok húzódik közöttünk. Igazából már az ő oldaláról se igazán érzem se az érzelmi se a testi vonzalmat. El élünk egymás mellett és kB ennyi.

És én teljes mértékben megértem hogy ő most fiatal és most kell tenni az ügyben most kell hajtani stb. Ez teljesen jogos de szerintem egy ponton túl el kell dönteni mi hol áll a fontossági sorrendben és ennek megfelelően elengedni egy két lovat és annyit megtartani amit egy fenékkel meg lehet ülni. Értem én hogy a munka mellett nem fér bele a páromnak a közös idő a barátok a házimunka az edzés és a szórakozás. Teljesen jogos hisz az ő napja is csak 24 óra.

De úgy gondolom az is teljesen érthető ha 23 évesen én nem szeretnék úgy élni mint a 20 éve házasok. Törődést együtt töltött időt szeretnék. Azt szeretném hogy a párom szívesen legyen velem ne azt érezzem hogy persze a kapcsolat megkívánja az időt de ő inkább barátozna vagy aludna vagy a hobbijával foglalkozna. Ne az legyen már hogy haza jön kajál beszélgetni nem akar mert egész nap emberekkel kellett beszélnie aztán ledől aludni. Ez nem kapcsolat.

És elhiszem hogy nálatok ennyire esetleg nem durva a dolog de hidd el ha a párom megkérdeznéd szinte ugyan azt mondaná mint te. Mert ő tényleg igyekszik abból a heti pár óra szabadidejéből rám is szánni de nem jut. És szép hogy te a pároddal tervezel de ha az ember állandóan azzal szembesül hogy versengnie kell a munkával hobbival barátokkal azért a minimális időért ami a párjának van és akkor is az esetek többségében fáradt ideges stb. Akkor az nagyon hamar felőrli a türelmet és a szerelmet.

Ahogy az első is írta ti (és mi se a párommal) nem illetek össze. Meg kell hozni a végső döntést. Nálunk a párom egyértelműen letette a maga voksát én még kicsit örlődök de egyre inkább érzem hogy én is megfogom hozni a magam döntését. És egyszer a párod is eljut arra a pontra ahol nem lesz hova tovább.

És nem azért mert nem ért meg téged hanem mert neki is csak egy élete van és nem így akarja leélni. Mert 1-3-5-10 év társas magányt nem orvosol az hogy majd egyszer a távoli jövőben (ha ugyan az valaha eljön) majd lesz közös idő. Egy idő után az embernek már nincs közös témája nincs különösebb igénye se a közös időre beszélgetésre mert annyi kaki gyűlt össze hogy már nincs összhang már nincs miről beszélni.

Véletlenül se akarom azt sugallni hogy ez a te hibád ahogy a párodé sem. Csupán annyira akartam rá világítani hogy az ő oldala se túl fényes. Hogy ő se azért ideges meg nem azért veszekszik mert nincs jobb dolga. Azért teszi mert még fontos vagy. Azért mert dühíti hogy keveset vagy vele hogy nem így képzelte el a kapcsolatot. Ha már nem lesz dühös akkor tudhatod hogy vége. Addig lehet próbálkozni.

Nincs igaza 1-esnek. A baj ott van, hogy kérdező férfi (1-es is), a párja meg nő. Két külön világ, merőben más gondolkodás, merőben más lelkivilág. Egy nőnek, kérdező, szükség van arra, hogy JELEN LEGYÉL az életében. Hogy ott legyél, amikor szüksége van rád, és ott legyél, amikor éppen nincs szüksége rád. VELED akar élni nem a pénzeddel.

Tudom, mert fiatal házasként én is belefutottam ebbe. Megsúgom, ráment a házasságunk. Mi nagyon mélyről indultunk, jószerivel a két mélytányéron, meg a rajtunk levő ruhán semmink nem volt. Lassan elteremtettem mindent, csak éppen soha nem voltam otthon. Amikor mégis, akkor is használhatatlanul, hullafáradtan.

Megértem az álláspontodat, de itt félre kell tenni a férfiegót, és női oldalról IS meg kell nézni a dolgot.