Milyen az élet Nő/Férfi nélkül?

Hogy értendő az egyedül? Hátországgal, azaz családdal és/vagy barátokkal vagy csak párkapcsolat nélkül?

33/f

Ha van aktív baráti kör és családi élet, akkor egész jól viselhető. Ha ezek sincsenek, akkor is, viszont a holtidőkben, ha erre terelődnek a gondolataid, akkor némileg szorongáskeltő érzés, nem azért, mert nincs aki lámúrkodik veled, hanem bármilyen probléma adódik vagy baj ér, akkor azt egyedül vagy kénytelen megoldani, az pedig probléma jellegéből adódóan változó mértékben kellemetlen.

Ha csak megfázol, akkor főzöl magadnak egy teát, aztán szevasz. Ha beáll a derekad és ülni nem tudsz, nemhogy állni, akkor az evés, ivás, öltözés, wczés meglehetősen problémás és enyhén szólva kibszott fájdalmas tud lenni. (volt már ilyen) remélem nem lesz többször. :D

33/f

Egy pocsék hosszú kapcsolat után egyedül: szuper! Nem kell kiszolgálni senki, nem kell alkalmazkodni senkihez, töredéke a házimunka, mert nem kell szennyes ruhát vadászni, sáros cipőnyomokat takarítani a szőnyegről, meg szétnyomott bogarakat az ablakról. Nincs hiszti, hogy délre legyen meg az ebéd, csak összedobok egy salátát. Azt nézek a laptopon, amit akarok, akkor kelek, fekszek, amikor nekem jó.

Nincs anyósjelölt, sógor, sógornő, viszont több időm van a barátnőimre.

A szex is pocsék volt, az se hiányzik. Egyelőre semmi motivációm, hogy újra férfit engedjek az életembe. Nyugodt vagyok, elégedett, jókedvű: minek rontsam el?

Kb. 2,5 hónapja vagyok egyedül, válófélben vagyok a férjemtől. A mostani időszak már jobb. A különválásunk előtti hónapok viszont nagyon kemények voltak, mondhatni maga a pokol. Ebben az időszakban vívtam meg lelkileg a dolgokat és utólag már belátom, hogy kellett ez, jobb így, hogy nem egyik napról a másikra született meg a döntés, hogy vége, hanem volt időm arra, hogy a lelkemben, a szívemben helyre tegyem a dolgokat.

Nem mondom, hogy most olyan szuper és könnyű minden, mert egy válást intézni nem a legszívderítőbb dolog, de muszáj.

A lelkiállapotom hullámzó. Alapvetően örülök annak, hogy vége a kapcsolatomnak, mert tényleg jobb lesz nekem nélküle. Elköltözöm egy másik városba, emiatt izgatott vagyok, sok a tennivaló. Optimistán és bizakodóan tekintek a jövőbe, nem szeretnék elkapkodni semmit.

Amiatt vagyok időnként elkeseredve, hogy már 33 éves vagyok és néha 'bepánikolok', hogy mikor találok egy hozzám illő férfit, akivel családot tudnék alapítani.

33N

Egyedülálló anyuka vagyok, 5 éve váltam el, azóta volt egy másfél éves kapcsolatom, de előtte-utána semmi. Most kb 3 éve nem ért hozzám senki sem.

Alapvetően jól érzem magam, bár hiányzik az intimitás. De sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az életem így. Bár vágyom egy párra néha, de nagyon összeillőnek kell legyünk azért, hogy én a szabadságomat beáldozzam. Ilyet meg ki tudja, találok-e.

Szóval nehéz ügy. Nem vagyok kapcsolat függő, ezért sosem jönnék össze valakivel akivel nincs kölcsönös vonzalom, szerelem....hogy erre mennyi az esély a korosztályomban nem tudom...

N 42